BORBÉLY SZILÁRD
A Zsidótlanítás szekvenciája
Egy nap Isten azt mondta: zsidótlanítás.
Épp május volt. Kilencedikén Munkácson
véglegesítették az ütemtervet. Dr. Uray
százados írásos utasítást szerkesztett a gettó-
központok polgármestereinek: Theodor
Ganzenmüller, a Deutsche Reichsbahn
vezetője aggodalmának adott hangot, hogy
leterhelik a vonalakat. Sonderkommando
szállítmányozási főszakértője, Franz
Novak ütemezhetőnek látta a szükséges
gördülőállomány biztosítását. A vonatok
jelzése „D. A.-Umsiedler”: „Német munkás-
átköltöztetés” lesz. Május elején Bécsben
rögzítették: naponta négy vonatot küldenek
a Kassa-Presov-Muszyna-Tarnów-Kraków
útvonalon Auschwitzba. A megtelt vagonokon
létszáma kívül krétával feltüntetendő. A
polgármesterek kötelesek szállítmányonként
90 lakatot, 30 centiméteres láncokat, és krétát
biztosítani. Szohor Pál nyíregyházi polgármester
felszólalt: „Nem szabad visszahagyni egy zsidót
sem, menjen mind!” Dr. Uray megjegyezte még:
„Berakhatók, mint a hering, mert a németeknek
szívós ember kell. Aki nem bírja, elhullik. Divat-
hölgyekre nincs szükség.” A németek a vagonokat
Kassán vették át a csendőröktől. A Sicherheits-
polizei segíteni fog a szervezésben, uraim,
forduljanak a kollégákhoz bizalommal. A meg-
semmisítés előtt írassanak a zsidókkal képeslapot
haza, javasolták még, ilyen szöveggel: „Waldseeben
vagyunk, és jól érezzük magunkat.” – Mit kezdjünk
hát egy olyan szóval, mint zsidótlanítás, amelynek
jelentése elhomályosult, noha a szállítmányozás
gördülékenynek bizonyult? Ha ennek mintájára más
szavakat képzünk, mint krisztustalanítás,
istentelenítés, vajon közelebb jutunk-e a Sabbathoz?
Élet és Irodalom
50. évfolyam, 20. szám
