Nyomós érvek vetődtek fel az egyre eszementebb beutazási szigorítások ellen. Nem az ott nagyon is komolyan veendő személyiségi jogok megsértése s nem is a nemzetközi szerződések betartása, sokkal inkább milliárdokban mérhető dollárok
Azt hittem, további meglepetésekkel már nem tud szolgálni Amerika. A bonyodalmas vízumügyintézés, aztán a csomagátvilágítás, az alapos motozás, a cipő és öv levétele már évek óta megszokott a repülőtereken, s azzá vált az ujjlenyomat rögzítése és a digitális fénykép is. De azt, hogy egy koffert is ilyen bánásmódban részesítsenek, azt nem gondoltam volna. Az ottani reptereken ugyanis megszüntették a kulccsal zárható poggyásztartókat, helyette a régimódi megőrzőt vetették be ismét. Igen ám, de itt a becsekkoláshoz útlevél és beszállókártya kell, a tulajról pedig fényképet készítenek. A csomag átvilágítás után kerül a polcra, digitális azonosítóval. Amikor az utas ki akarja venni a cuccot, ismét lefotózzák és azonosítják. Az egész nyolc-tíz percnél többet nem vesz igénybe. Így működik ma a poggyászmegőrzés az Egyesült Államokban.
Az országba beutazók – már eddig is orwelli – adatkezelésének továbbfejlesztése azonban talán megtorpan az idén. Nyomós érvek vetődtek ugyanis fel az egyre eszementebb beutazási szigorítások ellen. Nem az ott nagyon is komolyan veendő személyiségi jogok megsértése s nem is a nemzetközi szerződések betartása, sokkal inkább milliárdokban mérhető dollárok. A vízumszabályok könnyítéséért már egy évtizede lobbiznak a nagy amerikai informatikai cégek. Az Intel, a Microsoft és az Oracle ugyanis attól tart, hogy az egyre szigorodó beutazási szabályok miatt nem tudják magukhoz csábítani a tehetséges szakembereket, így profitjuk és jövőjük is veszélybe kerülhet. A helyzet mára odáig fajult, hogy a „nagyok” egyenesen ultimátumot intéztek a washingtoni kongresszushoz: ha nem könnyítenek a feltételeken, akkor külföldre viszik fejlesztéseiket. Sőt a világ első számú csipgyártója, az Intel máris megkezdte egyes kutatásainak kiszervezését Izraelbe, Kanadába és Írországba.
Nem kevésbé hatékony érveket vetett be az ország meghatározó iparága, a turisztika. Az iparág cégeit tömörítő TIA az elmúlt héten érzékletesen mutatta be, hogy mibe kerül az USA-nak a fokozatos bekeményítés. Adataik szerint tíz év alatt három százalékponttal csökkent az amerikai turisztika részesedése a világ beutazóforgalmából. Az akkori kilenc százalék helyett ma már csak hatot mondhatnak a magukénak, s ez jól megmutatkozik a bevételekben is. Az elmúlt tíz évben az amerikai gazdaság 286 milliárd dollárt veszített az elmaradó turisták miatt, vagyis a kasszába percenként csaknem negyvenezer dollár nem folyt be. Ráadásul – s ezt még a legfafejűbb bürokrata is értheti – majdnem ötvenmilliárd dollár adót sem fizettek meg, mivel a turisták az Egyesült Államok helyett más országba utaztak.
Tiszta sor, logikus érvek – de eddig semmi hatásuk nem volt. Az amerikai kormányzat – az amúgy valós terrorfenyegetettségre hivatkozva – sorra szigorította a beutaztatásokat és a vízumok kiadását. Most viszont mintha változna valami. A közelmúltban az amerikai külügyminiszter és a kereskedelmi minisztérium vezetője is a beutazóbarát vízumpolitika és útlevélkezelés mellett szólt, kiemelve, hogy a mind több kritikát kiváltó intézkedések nemcsak az ország anyagi érdekeit sértik, hanem Amerikáról is kedvezőtlen képet alakítanak ki. A demokrácia hazájaként és a személyes szabadságjogok harcosaként is tetszelgő ország nimbuszát alaposan kikezdik a sokak által orwellinek tartott intézkedések. Ne legyünk idealisták, nem ez utóbbiak miatt kezdenek valamiféle enyhítésen gondolkodni az amerikai illetékesek, a két meghatározó iparág erőteljes fellépése sokkal erősebb indoknak tűnik. Érveik mögött pedig dollárok, adók és munkahelyek állnak – ezt pedig még akkor is tanácsos figyelembe venni, ha éppen nem közeledik az elnökválasztás éve.
Persze a politikát sem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen a legújabb fejlemény az, hogy az Irakba háromszáznál több katonát küldő európai országok ideiglenes vízummentességet kapnak, feltéve, hogy a kongresszus is áldását adja a javaslatra. Lengyelország már előre ünnepel. Mi, a többi új uniós taggal együtt, óvatos optimizmussal csak reménykedünk a változásokban, több száz katonát ugyanis nem küldhetünk Irakba.
Szakonyi Péter
újságíró
