Amikor húsz évvel ezelőtt Ázsiában bevezették az ultrahangos vizsgálógépet, valószínűleg senki nem gondolta, hogy a találmány egyfajta néma holokauszt elősegítője lesz majd. A gépek bevezetése után ugyanis a fiúgyermekeket preferáló kultúrákban milliószámra vetették el a szülők a leánygyermekeket. A demográfusok egyelőre csak találgatják, hogy mi lesz a hosszú távú következménye a precedens nélküli jelenségnek.
Örülnének a lánynak is…A problémára 1990-ben Amartya Sen, Nobel-díjas indiai közgazdász az elsők között hívta fel a figyelmet. Sen úgy becsülte, hozzávetőlegesen 100 millióval lesz kevesebb nő Ázsiában, mint férfi. Míg más kontinenseken, például Európában és Észak-Amerikában a hölgyek 3,4 százalékkal többségben vannak, Ázsiában ez az arány fordított, illetve még annál is rosszabb. Kínában például egyes térségekben 120 fiúgyermekre mindössze 100 leánygyermek jut, de nem jobb a helyzet Tajvanon, Szingapúrban, Dél-Koreában és Bangladesben sem. India egyes régióiban 1000 fiúra 900 lány jut, de van, ahol 500-nál is kevesebb.
Az ultrahangos vizsgálatokat húsz évvel ezelőtt vezették be Ázsiában, ahol a – főként gazdasági okokból – fiúgyermekeket preferáló szülők milliószámra kezdték elvetetni a képernyőn leánygyermeknek ígérkező magzatokat. Ennek eredményeképpen mára rendkívül aránytalan lett a férfi-nő arány a kontinensen, ami a demográfusok szerint egyelőre kiszámíthatatlan társadalmi, gazdasági és politikai következményekkel járhat.
Bár Kínában és Indiában egy idő után megtiltották az orvosoknak, hogy közöljék a szülőkkel a gyermek nemét, némi kenőpénz segítségével a szülőknek sikerült kijátszaniuk a szabályokat, és a jelenség tovább folytatódott. Kínában az ultrahangos vizsgálatok fekete piaca is kialakult: a „szakértők” teherautók platóján vagy otthonukban fogadják a kíváncsi szülőket a sorsdöntő vizsgálatra. Egy közelmúltban közzétett tanulmány szerint Indiában ma is évente legalább 500 ezer leánygyermeket abortálnak, és a tendencia Kínában is folytatódik.
2004-ben Hu Jintao kínai elnök állítólagosan felkért 250 demográfust, hogy állapítsák meg: az ország egy gyermekes politikáját -amely szintén a fiúgyermekek születését preferálta – vajon nem kellene-e felülvizsgálni. A számadatok szerint ugyanis a nőhiány következtében 2020-ra közel 40 millió férfi marad házastárs nélkül, de a tendencia már most is látható, hiszen felnőtt a politika bevezetése óta az első generáció. A kínai kormány attól tart, hogy mindez társadalmi és politikai instabilitáshoz vezet majd.
Az egyes térségekben sajátos módszerekkel próbálják orvosolni a problémát. Kínában mára már adják-veszik a leánycsecsemőket: a legszegényebb családok már 8 dollárért továbbadnak a nem kívánt – de legalább megszült – bébiken. Őket többnyire a fiúgyermekes családok veszik meg: így próbálják bebiztosítani a jövőbeli menyasszonyt. Az idősebb leányokat pedig gyakran elrabolják, és az ország egy távolabbi részén házasságra kényszerítik. A nemek közötti arányokat tovább rontja, hogy a külföldi örökbefogadók is a leánygyermekeket preferálják. Indiában egyes térségekben a családok speciális csererendszert dolgoztak ki: leánygyermeket csak akkor adnak férjhez, ha a vőlegény családja tud menyasszonyt prezentálni arája öccse vagy bátyja számára.
A térség gazdasági nehézségei, az urbanizáció, az iparosodás, a drogkereskedelem és a környezet drámai pusztulása már amúgy is komoly problémát jelentenek, így a régió kiszámíthatatlanságát a nemek aránytalan megoszlása csak tovább fokozza. Egyes elemzők szerint a házastárs nélkül maradó férfiak egy része a társadalom szegény és lumpen rétegét duzzasztják majd, és valószínűleg a prostitúció, a szexturizmus és a homoszexualitás további terjedése is várható.
Néhányan úgy vélik, a gazdasági fejlődés majd automatikusan megoldja a problémát: a prosperitás következtében a mezőgazdaságból élőket kevésbé motiválja majd az, hogy csak a fiúgyermek tud földet művelni vagy gazdaságot vezetni, illetve, hogy a leánygyermek mellé – az Ázsiában még ma is elterjedt tradíció szerint – hozományt kell adni. A statisztikák azonban nem támasztják alá ezt a teóriát: a leány- és fiúgyermekek száma közötti legnagyobb különbség ugyanis pont a fejlettebb régiókban tapasztalható. India népszámlálási adatai szerint a szegényebb családokban több a leánygyermek, mint a fiú.
A demográfusok egyelőre csak találgatják, hogy a természet rendjének ez a mesterséges felborítása vajon milyen hosszú távú következményekkel jár majd, mivel ilyesmire ilyen méretekben korábban még nem volt precedens. Néhány szakértő szerint a melegkultúra további terjedését is előidézheti a nemek közötti aránytalanság: Mumbai és Sanghaj a jövőben ugyanúgy a melegek „fővárosává” válhat, mint San Francisco.
