Prodi hazaviszi az olasz katonákat Irakból
Népszabadság * Sárközy Júlia * 2006. május 20.
Egy olasz katona Naszirijában. Háttérben egy román páncélos Kép: AFP – Nawfal Hashem „Súlyos hibának tartjuk az iraki háborút és az ország megszállását. Nem oldotta meg, sőt komplikáltabbá tette a biztonság problémáját. A terrorizmus Irakban új bázisra, új indokokra talált. Kormányom szándékában áll katonáink visszahívását javasolni a parlamentnek az ehhez szükséges időn belül” – hangoztatta Romano Prodi programbeszédében.
A római szenátusban tartott sikeres bizalmi szavazás megerősítette az általa vezetett balközép szövetség választási ígéretét, az Irakból való kivonuláshoz tartva magát. Ennek részleteibe nem bocsátkozott, ám azt hangsúlyozta, hogy Olaszország büszke katonáira, és az Európai Bizottság volt elnökeként külpolitikai célja, hogy az Európa-USA közötti hagyományosan jó kapcsolat helyreálljon. Egy hete temették az Afganisztánban, május elején pedig az Irakban elesett újabb olasz katonákat, akiket a korábbi áldozatokhoz hasonlóan most is hatalmas tömeg búcsúztatott hazájukban.
A 2003 júliusától a dél-iraki Naszirijában szolgáló 3 ezer fős olasz kontingens eddig 30 emberét veszítette el terrorista támadásokban, a legnagyobb veszteség 2003 novemberében volt 17 halottal. Akkor egy robbanószerrel teli kamion hajtott az olasz főhadiszállásra. Ezenkívül tíz olaszt ejtettek túszul, testőröket, újságírókat, humanitárius munkásokat, hármukat végezték ki, és 2005 márciusában amerikai golyótól meghalt Nicola Calipari is. Ő volt az a titkos ügynök, aki a fogságból éppen kiszabadult Giuliana Sgrena újságírónőt kísérte. „Prodi háborút mondott, pedig mi biztonsági erő vagyunk. Terroristaveszélynek teszi ki Itáliát” – tiltakozott azonnal az Amerika-barát ellenzék. Olaszország szabadon dönt, válaszolták tömören Washingtonból, ahol az itáliai választás heteiben hű szövetségesként ünnepelték Silvio Berlusconit.
Ne menjetek el, még legalább egy évig szükségünk van rátok – üzente Irakból Naszirija biztonsági felelőse, miközben az olasz fegyveres erők minimum három hónapban látják a kivonuláshoz szükséges időt. A Prodi vezette balközép kezdettől fogva hangosan ellenezte az iraki beavatkozást, megfeledkezve arról, hogy Koszovó idején a baloldali római kormány Massimo D”Alema miniszterelnökkel kiállt a NATO mellett. 2003-ban Irak ellen több millió szivárványszínű békezászló lobogott az olasz ablakokban, és a háborúellenes tüntetés („10, 100, 1000 áldozatot Naszírijában” szlogennel, amely az olasz katonákat támadó iraki ellenállást éltette) minden évben megismétlődött, kivéve idén, amikor a pacifista erők a választásokra készültek. A hazatérés az új védelmi miniszter, a Margherita politikusa, Arturo Parisi feladata lesz.
Az afganisztáni ENSZ-missziót Róma egyelőre nem kérdőjelezte meg, de az olasz külpolitika máris kritikát kapott Izraeltől, ahol fenntartással fogadták a Tel-Avivot a múltban palesztin városnak nevező D”Alema külügyminiszteri kinevezését.
