A politikai elitnek az összefogást keresve a modernizáció élére kell állnia, ha nem akarja végleg elveszíteni a tekintélyét a társadalom előtt – mondja Kapolyi László, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke. A lapunknak adott interjúban úgy véli, bár a reformok miatt nem sima időszak következik, de fontos, hogy a fiatalok ismerjék fel az esélyeiket, lássák, az egész világgal versenyezniük kell, és ne dőljenek be azoknak a rémhíreknek, melyek szerint már-már a pokol tornácára jutunk.
– A választások idején igencsak kapós kifejezés lett a szociáldemokrácia talán legfontosabb kulcsszava, a szolidaritás. Nemcsak az MSZP, hanem a Fidesz is a használta kampányában.
– Ennek örültem is. Hiszen a társadalom szempontjából jó, ha mindenki elismeri, hogy szükség van a szolidaritásra. Ez hozzátartozik a korszerű társadalompolitikai felfogáshoz, társadalmi-gazdasági érvrendszerhez. De a szolidaritás mellé, mint egyenrangú kifejezéseket, a társadalmi igazságosságot és az esélyegyenlőséget is hozzákapcsolnám. Egyébként a politikai erők között legfeljebb csak a hatalom gyakorlása terén látok nagy elágazásokat. A politikai elitnek, ha nem akarja végleg elveszíteni tekintélyét a társadalom előtt, akkor élére kell állnia a modernizációnak, természetesen a politikai versenyt nem kizárva, de az összefogást keresve.
– Igazán arra lennék kíváncsi, nem tart-e attól, hogy mivel a politika csak szlogenként, sokszor tartalom nélkül használja a szolidaritás kifejezést, az a közbeszédben leértékelődhet.
– Valóban, az már egy következő kérdés, hogy beszélek a szolidaritásról, vagy keresem a tartalmát is. Ilyen szempontból komoly probléma van a kifejezéssel, pontosabban az alapértékek tartalmával – és ez nem a magyar kampánytól datálható, hanem régebbi, Közép-Európai jelenség. Ha nem így lenne, akkor nem beszélnének folyton a XXI. századi szociáldemokráciáról, stratégiájának, kitörési pontjainak kereséséről. Nem születhetett volna meg például egy giddensi harmadik út. Most olyan a helyzet, mint amilyen az ötvenes években a Bad Godesberg-i programelfogadáskor elvezetett a szociáldemokrácia paradigmaváltásához. Akkor az Európára koncentrált gazdasághoz való alkalmazkodásról volt szó. Most pedig a globalizációhoz való viszony megfogalmazása sürgeti a változást.
– A magyarországi szociáldemokrácia még csak a helyét keresi, vagy ön szerint már rátalált saját megújulásának kulcsára?
– Már rálépett arra a bizonyos útra. Néhány területet, főleg a szociális érzékenység megjelenését a politikában markánsabbá kell tenni. De meg kell állítani a társadalom szétszakadását is.
– És ebben a folyamatban az MSZP mellett juthat-e szerep az MSZDP-nek? Nem nyomja-e el a magát szintén szociáldemokratának valló szocialista párt az ön által vezetett szervezetet?
– Ez a kérdés csaknem egy évtizede bizonyos értelemben eldőlt. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt először normalizálta az MSZP-hez való viszonyát, és a harmonikussá vált együttműködésben igyekszik véleményét, nézeteit érvényre juttatni.
– És sikerül neki?
– Igen.
– Az MSZP mellett egyfajta ellenőrző funkciót akarnak betölteni?
– Az MSZDP jelentősége többrétegű. Tudja, ennek a pártnak több mint száz éves szociáldemokrata történelmi múltja van, mely olyan helytállásokat, állásfoglalásokat tartalmaz, amelyeket a mai kornak is illik tudnia. Például a szociáldemokrata párt parlamenti tömörülésként nem szavazta meg a zsidó törvényeket, nem értett egyet a második világháborúban való részvétellel, folyamatosan szembe helyezkedett a fasizálódás folyamatával. A történelmi hagyományok mellett a szakszervezetekkel való együttműködés jellemző a pártra, mely nagy hagyományokat tudhat magáénak, még akkor is, ha korábbi állásfoglalásai ma korszerűsítésre szorulnak.
– Érdekes, hogy ma Magyarországon a történelmi pártoknak nem jut sok babér.
– Máig megválaszolatlan, hogy a kilencvenes években miért pont a történelmi pártok mentek tönkre. Gyakorlatilag egy sem létezik már.
– Csak részben van igaza, bár a Kisgazdapárt is felmorzsolódott, de a kereszténydemokraták még léteznek.
– Azért ezzel vitatkoznék, hiszen nem egy jogfolytonos Kereszténydemokrata Néppárt ül a parlamentben, hanem egy újonnan induló frakció.
– Az MSZDP tehát ön szerint az utolsó talpon maradt történelmi párt?
– Hát ebben a folyamatban az MSZDP is tönkrement. Gyakorlatilag 1990 óta nincs állami támogatása az önálló induláshoz. Hiányzik az emberi háttér is.
– Tehát nincsenek túl rózsás helyzetben. Visszakanyarodva egy korábbi kérdésemhez: van-e értelme fenntartani a különállásukat, nem lenne jobb az MSZP-vel egyesülve, annak esetleg tagozataként folytatni a munkájukat.
– Alig van különbség a két megoldás között. Az igaz, hogy a mai MSZP minőségileg más, mint amelyik 1994 és 1998 között kormányzott, markánsabban jeleníti meg szociáldemokrata jellegét. De az önállóságunk módot ad arra, hogy tagjai lehetünk a Szocialista Internacionálénak, az Európai Parlament szocialista frakciójának. Munkánkon keresztül mindenki megismerheti azt a gondolatvilágot, amellyel más európai szociáldemokrata pártok is keresik a baloldali utat, mert az mára nyilvánvaló, hogy a hagyományos szociáldemokrácia a globalizáció kihívásai közepette nem tartható fenn.
– És mit tud tenni az MSZDP azért, hogy mégis fennmaradjon?
– A politikai pártok közül – történelmi gyökereiből fakadóan is – a szociáldemokráciára hárul az a kötelezettség, hogy a globalizáció kihívásai mellett eleget tegyen a szolidaritással, a társadalmi igazságossággal, az esélyegyenlőséggel kapcsolatos kötelezettségeknek. Egy hihetetlenül felgyorsult világban sokkal inkább egy olyan párhuzamos fejlődésre van esély, ahol a szociáldemokrácia tudomásul veszi a műszaki fejlődés szükségességét és az embereket igyekszik versenyképes pozícióba hozni. Tehát például támogatja az oktatás, képzés korszerűsítését. Vagyis folytatja, de formájában, tartalmában megújulva azokat a főbb tevékenységeit – például a munkásképzést -, amelyek régebben is jellemezték a a szociáldemokrata mozgalmat.
– Úgy látom, ön nehéz helyzetben van. Szociáldemokrata vezetőként a társadalmi igazságosság érdekében kell lépnie, vállalkozóként viszont éppen a globalizációt kell kihasználnia.
– Nincsen ebből konfliktusom. A cégem – mely kutatásfejlesztéssel és megvalósítással foglalkozik – 15 munkatárssal dolgozik és mintegy húszmilliárdos forgalmat bonyolít. Munkatársaimnak minden olyan szolgáltatást megadtam – például különböző biztosítási formák, nyugdíjbiztosítás -, ami ma Magyarországon elérhető. Általánosságban azt az álláspontot igyekszem képviselni, hogy a politikai és a gazdasági érdekek nem kerülhetnek egymással szembe. Magyarországnak nem volna szabad újra belecsúsznia abba az árokba, amibe a XX. század második felében és a XXI. század elején többször is beleesett. A gazdasági érdekekkel kompatibilis politikai szlogenekkel értek egyet. Csak egy példa: az orosz elnök magyarországi látogatása annak a lehetőségét villantotta fel, hogy a magyar gazdaság talán részben visszatérhet az elvesztett keleti piacokra. A látogatás azonnal kapott egy olyan politikai felhangot, hogy ez kampányhúzás volt és már megint jönnek hozzánk az oroszok. Azért nagy különbség van a Vörös Hadsereg és az orosz üzletemberek vásárlókedve között!
– A megszorítások, a reformok miatt a szociáldemokrácia számára nehéz idők jöhetnek.
– Az biztos, hogy nem sima időszak következik. Nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatal generáció ismerje fel az esélyeit, és ne dőljön be azoknak a rémhíreknek, melyek szerint már-már a pokol tornácára jutunk. A mai fiatalok jobb helyzetben vannak, mint a korábbiak, de nagyobb a kihívás is, mert lényegében az egész világgal versenyezniük kell. Nem könnyű például a szolgáltató iparban versenyezni a távol-keletiekkel, akik a génjeikben hordozzák az udvariasságot, a tanulási készséget, a nyelvtudást, akik arra hajtanak, hogy részei legyenek egy globalizálódó világtársadalomnak. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy a kormány – egy sportból átvett kifejezéssel szólva – menedzsere legyen az ifjúságnak. Segítse, hogy versenyképesek legyenek. De fontos a szolidaritás is, hogy a legelzártabb, legelmaradottabb térségbe is eljusson az az információ, ami kell a versenyképesség megszerzéséhez. És hát a versenyképesség biztosításához az egész egészségügyi rendszernek is korszerűsödnie kell. Hogy a fiatal generációnak ne kelljen egy elöregedő, sok esetben munkanélküli társadalmi réteget a hátán cipelnie, amikor neki éppen a nemzetközi pályán versenyeznie kell.
Pungor András
