A Dan Brown sokat vitatott könyvéből készült filmet ma mutatták be Cannes-ban. A film az Opus Dei-t vérszomjas szektaként ábrázolja. A német Spiegel magazin a szervezet szóvivőjével, Hartwig Bouillon-nal készített interjút.
Hartwig BouillonBouillon szerint a film nemhogy ártott volna a szervezetnek, hanem inkább ráirányította a figyelmet. „Nem éri meg a film a fáradságot, hogy betiltassuk … különben is, csak a múlt hónapban hárommillió látogatója volt a honlapunknak, amelyre alapítónk, Jose Maria Escrivá szentté avatása alkalmából is csak tizedennyien látogattak el.”
Arra a kérdésre, hogy miért áll Brown könyvétől függetlenül is a kritikák középpontjában a szervezet, a szóvivő elmondta, hogy köreiken belül nincsen némasági fogadalom, vagy nyilvánosságra hozatali kötelezettség – semmire nem kötelezik tagjaikat, akik nem hozzák nyilvánosságra, hogy a szervezethez tartoznak. Ezért éri mindenkor őket a vád, hogy titkos a taglista.
A Spiegel tudósítója ezután bizonyos önostorozási gyakorlatokról kérdezte Bouillon-t, mivel a film szerint ötfarkú korbáccsal illetve lábszár köré tekert tövisekkel büntetik magukat a szervezet tagjai. A szóvivő elmondta, hogy egyáltalán nem ilyen súlyos a helyzet, „számtalan keresztény mindennapi életéhez hozzátartozik a kis kenderből készült bűnbánati ostor, valamint a bűnbánati kötél”.
Cilice és Discipline: szöges lánc és korbács
Az újságíró ezután tovább kérdezte a szóvivőt a fájdalommal, mint központi tanítással kapcsolatosan, mivel az Opus Dei alapítója, Escrivá feladatként látta a fájdalom felmagasztalását. Írásaiban a következő mondatokat olvashatjuk: „áldott a fájdalom, szeretett a fájdalom, szent a fájdalom, felmagasztalt legyen a fájdalom”. Bouillon kitérő választ adott, mivel szerinte ezeket a szavakat Escrivá egy tuberkulózisban haldokló embernek mondta – és valójában az emberek istenfiúsága áll a gondolataik középpontjában.
A további szekta-kritikák említésekor, melyeket olyanok fogalmaztak meg, akik kiléptek a szervezetből, a szóvivő elmondta, hogy több olyan volt taggal jó a szervezet kapcsolata, akik nem panaszkodnak. Még John Allen CNN tudósító is rájött, aki könyvet írt az Opus Dei-ről, hogy milyen „nyílt információs munkát végez” a szervezet. Ennek ellenére a kiugró tagok azt állítják, hogy a szervezet „nem átjárható, manipulálja a tagjait”.
Arra a kérdésre, hogy nem tartják-e megalázónak azt, hogy központjaikban a nők az „elmebeli alázat” elérése érdekében a padlón, vagy priccsen alszanak, nem válaszolt a szóvivő, kizárólag arra tért ki, hogy az abortuszellenes álláspontjuk a korai kereszténységben gyökerezik, amikor is „a keresztények a nem kívánt újszülötteket nem tették ki, és megpróbáltak egymáshoz hű lenni a házasságban”.
Az Opus Dei-ről dióhéjban
Josémaria EscrívaA szervezetet 1928-ban alapította José Maria Escriva de Balaguer y Albas, akit 2002-ben II. János Pál viharos gyorsasággal (meglehetősen furcsa módon) szentté avatott.
Kritikusai felrótták neki, hogy személyi kultuszt épített maga köré. Egy kiugrott vezető, Mariad el Carmen Tapia, aki a női szárny szoros vezetői köréhez tartozott, felrója neki, hogy nyers és tapintatlan volt munkatársaival. Egy cseh pásztor, Vladimir Felzmann, aki 23 évig töltött be vezető pozíciót, azzal vádolja Escrívát, hogy szimpatizált a fasizmussal. Felzmann szerint még a holokausztot is kétségbe vonta.
„Isten munkája” a 2004-es vatikáni évkönyv szerint 85 ezer tagot számlál, ebből alig kétezer pap. A szervezet 55 százalékát képviselik a nők. A szervezet numeráriusokból (cölibátusban élőkből), szupernumeráriusokból (családjukkal élő tagok) és asszisztens numeráriusokból (a központokban szolgálók, akik a numeráriusokról gondoskodnak) áll. Az Opus Dei prelatúrája közvetlenül a Pápának van alárendelve, és laikus papokból áll. A szuperkonzervatív szervezet egyházi körökön belül is viták tárgya. Sokak szerint egy titkos szervezet, mivel tagjai legtöbb esetben titokban tartják a szervezethez való tartozásukat.
Az Opus Dei-ben laikusok és klerikusok működnek együtt. Céljuk, hogy egy meghatározott hitéleti gyakorlatot éljenek a mindennapokban, és a munkájukat igazi krisztusi szellemben végezzék. Az Opus Dei honlapján ez a következőképpen szerepel: „A II. Vatikáni Zsinat újra emlékezetbe idézte, hogy minden megkeresztelkedett arra van elhívva, hogy Krisztust kövesse, az evangélium szerint éljen és annak üzenetét hirdesse. Az Opus Dei célja, hogy az egyház evangelizációs küldetéséhez különleges módon járuljon hozzá: a keresztények között minden társadalmi rétegben támogassa a hitnek megfelelő életet a mindennapokban, különösen a munka megszentelésén keresztül.”
A tagok tradicionális imákat és gyakorlatokat követnek. Néhány tag naponta két órára tövisekből készült pántot köt a combjára. Egyszer egy héten megkorbácsolják magukat az ötfarkú „Disziplina” ostorral. A fájdalmat Escríva pozitívnak ítélte „Az Út” című művében. Szerinte a fájdalom jó eszköz arra, hogy önmagunkat is megtagadjuk.
Az önfegyelem további eszközei a tagok között a hidegzuhany, üres kávé, vaj nélküli kenyér, és a desszertről való állandó lemondás. A numeráriusoknak korán kell felkelniük. Ezután megcsókolják a padlót, és azt mondják: „Serviam – szolgálni fogok”. Minden este önvizsgálatot tartanak, ezután a következő reggeli miséig nem beszélnek egymással.
forrás: Spiegel, www.opusdei.hu
