Lapzárta után
A magyar miniszterelnök valóságos, európai szociáldemokrata értelemben vett forradalmat indított el a világban: politikusok korábban is blogoltak már, de eddig még egyetlen táncoló bloggernek sem sikerült választást nyernie. Az elmúlt hetekben a világ politikusai ezért fokozott érdeklődéssel fordultak az internetes naplók felé. E bejegyzésekből közlünk szemelvényeket.
(George W. Bush blogjából, április 20.) Elkezdek blogot írni. Azt mondták, őszintén le kell írnom, amit gondolok. Vagy ami foglalkoztat. Vagy a kettőt együtt, ha éppen arra gondolok, ami foglalkoztat. Most leírok mindent, ami eszembe jut. Bár egy kicsit már fáj a fejem ennyi mindentől. Ö… Ö… Öööööö… Most így hirtelen más nem jut eszembe. Azt hiszem, máskor folytatom.
(Mahmud Ahmedinedzsad blog-jából, április 22.) Bush, a Nagy Sátán földi helytartója blogot ír. Hát én is. Előbb akartam, de az ajatollah nem tudta megmondani, mi a blog, és helyes-e olyat tenni. Ha kiderülne, hogy a blog izraeli találmány, akkor abbahagyom. A blogom el fog tűnni. Úgy saccolom, Izrael is, ha meglesz a békés célú atombombám. Hacsak az amerikaiak le nem bombáznak. Ha viszont nekem két bombám lenne, akkor ők is eltűnnének, mert az egyiket nekik tartogatnám. Ha három lenne, akkor… azt még nem tudom, mi lenne akkor. De valaki eltűnne. Úgy fáj a fejem. Miért nem múlik el? Talán Izrael miatt? A fejfájás is izraeli találmány? Ha igen, többé nem fog fájni a fejem. A fejemet formalinba teszem, hogy ne fájjon. (Utánanézni, ki találta fel a formalint.)
(George W. Bush blogjából, április 26.) Kérdeztem, miért írjam a blogot. Azt mondták, ha javítani akarok a népszerűségemen, ezt kell tennem. Valami magyarnak bejött. Mondtam, nézzenek utána, kiről van szó. És ha már elkezdtek kutakodni, nézzenek utána, kik azok a magyarok. Azt mondták, valami aranyos kis népség Európiában. Kiderült, hogy őket még nem bombáztuk. De fel se szabadítottuk. Ez meglepett. Lehet, hogy legalább az egyik megoldást ki kéne próbálnunk. Mondták, találkoztam a blogoló magyarral, akinek olyan furcsa neve van. Nem emlékszem, mert elég sok furcsa nevet hallok. És a legtöbb akar tőlem valamit. Sokukkal kezet fogtam. Néhánynak hadat üzentem. Lehet, hogy fordítva kellett volna. Ha a legtöbb furcsa nevűnek hadat üzentem volna, most kevesebben akarnának velem kezet fogni. És több időm jutna az egyszerű nevűekre… Most szóltak, arról a magyarról van szó, akit New York-ban a hátsó bejáraton kellett becsempészni a tüntetők miatt. Mondtam, akkor gratuláljunk neki, mert kevés olyat választottak meg eddig kormányfőnek, aki korábban New York sikátoraiban settenkedett.
(Tony Blair blogjából, május 3.) Ma Gordonnal ismét elmentünk a parkba fagyit nyalni. Megkérdeztem, emlékszik-e, amikor a budapesti látogatásom után azt mondta, majd mi is idehozzuk a magyar hogyishívjákot, hogy kampányoljon mellettünk. Jót röhögtünk. Nem gondoltam, hogy ezt valaha kimondom, de lehet, tényleg el kellett volna hívni. Gordon nem tudja, hol a pasas névjegye. Mondtam, hogy ő Magyarországon valami főnök, vagy mi. Keressen rá az interneten, hátha benne van.
(George W. Bush blogjából, május 15.) Most már nagyon elegem van belőlük. Állandóan valami felfordulást okoznak. Lehet, hogy délután bombázással véget vetek ennek. Hetek óta fáj a fejem az irániak miatt. Vagy Irak miatt? Tényleg, hogy mondják helyesen? Irak vagy Irán?
Makai József
főmunkatárs
