Karikagyűrű, mint az örökkévalóság szimbóluma Időpont: 2006-05-16 17:34:44
A jegygyűrű története az ókori Egyiptomig nyúlik vissza. Az első gyűrűk, karkötők feltehetően a Nílus partján növekedő, kunkorodó sás-, nád-, kákalevélből készültek.
A kör több ősi kultúrához hasonlóan Egyiptomban is az örökkévalóság, valamint a Nap és a Hold jelképe volt- olvasható a National Geographic oldalán. A körkörös forma kifejezi a soha el nem múlást, jelképezi, ahogy a szerelem és az egymás iránti vonzalom érzése az egyik féltől a másikig folyik, körben-körben, örökkön-örökké. Jelentése van a gyűrű közepén lévő lyuknak is, amely kapuként, ajtóként nyílik a jövő eseményeire. Így nem csoda, hogy a karikagyűrű hamar összeforrt a házassággal.
Kezdetben a karikagyűrűk nem voltak túl tartósak, a többség kenderből készült. Később népszerű alapanyag volt a bőr, a csont és az elefántcsont. A fémek megművelésével hamarosan már a jegygyűrű alapanyagául szolgáltak. Rómában először vasból készült a jegygyűrű, formája gyakran egy kis kulcsra hasonlított, utalva a fiatal feleség háztartási jogkörére. Mükénében és Trójában már az arany jegygyűrű is feltűnt.
A középkorban az aranygyűrűk mellett a gazdagok körében egyre népszerűbbé váltak a drágaköves gyűrűk. A reneszánsz Itáliában, illetve a XVII. századi Angliában és Franciaországban viszont gyakori volt az ezüst jegygyűrű is.
Az ikergyűrűk a 15. században tűntek fel
A gyűrűnek, mint szimbólumnak már időszámításunk után 1200 körül olyan nagy jelentősége volt, hogy egy püspök megtiltotta a fiatal férfiaknak, hogy viccből húzzák a lányok ujjára. A 15. és 16. században tűntek fel az első ikergyűrűk. Ezeket egymásba lehetett tolni és egyet hordott közülük a vőlegény, egyet a menyasszony az eljegyzés időtartama alatt.
Érdekesség, hogy a korai reformáció, mint pogány jelkép elutasította a jegygyűrűt, ma viszont szinte minden keresztény felekezet elfogadja.
A jegygyűrű gravírozása szintén gazdag hagyományra tekint vissza. Már az ókori rómaiak gyűrűire is bölcs mondásokat, ígéreteket, fogadalmakat véstek. A régi feliratok között ilyeneket találunk: „Tiéd a szívem”, „Bennem lakozik a hűség”, vagy a fenyegető „Csalfa ne légy!” és a parancsoló „Szerelem és engedelmesség!”.
A jegygyűrűt az ókorban a bal kéz negyedik ujján viselték, úgy vélték ugyanis, hogy innen egy véna egyenesen a szívbe, a szerelmi érzés otthonába vezet. Manapság a kezet illetően megosztott az egyes népek véleménye. Nálunk először a bal kézen hordják, majd az esküvőn átkerül a jobb kéz gyűrűsujjára. Nem így Franciaországban, ahol a karikagyűrűt a bal kézen viselik. Az izraeliták viszont a jobb kézen viselik, csakúgy mint a görögök.
Stop!
