Népirtás? Áttelepítés!
Seres László 2006. május 14. 14:36
Ha az MTA-történészeket egy kicsit is érdekelte volna a meghívott személye, két Google-kattintás után kideríthették volna: Svájcban tavaly genocídium-tagadás miatt eljárás indult Halacoglu ellen
Ki emlékszik manapság az örmény genocídiumra?
Adolf Hitler, 1939
Hurrá, reformok elé néz a Magyar Tudományos Akadémia. Egyelőre ugyan még jól megbüntetik azt a kutatóorvost, aki nemrég az ÉS-ben bírálni merészelte az elavult finanszírozási rendszert, a középszerűség uralmát, a tekintélyelvűséget, a „paternalisztikus, archaikus irányítást”, a kutatók halálig tartó privilégiumait, de ez mindegy, az akadémia elnöke a minap „soha nem látott reformokra” kérte az MTA közgyűlését. Hogy az még mennyi idő? Ugyan. A hazai akadémiai élet radikális reformja már május 9-én, kedden megkezdődött.
Akkor történt ugyanis, hogy az MTA Történettudományi Intézetének hivatalos vendége volt David Irving pszeudotörténész, holokauszttagadó, aki a szűkebb szakmai közönség előtt arról beszélt: szó sincs genocídiumról, egyszerűen át kellett szállítani azt a pár százezer zsidót egyik helyről a másikra, kellett az élettér a többségi népnek, különben is, együttműködtek a szövetségesekkel, és hát a zsidók már csak olyanok, hogy nem bírják az áttelepítést. 1933 előtt egyébként nem volt zsidóprobléma Németországban. A deportálást a németek igyekeztek emberségesen megszervezni, de ezek a túlérzékenyek hálátlan módon így is meghaltak, szám szerint pontosan 270 ezren. Nem kell túldramatizálni.
Ez történt az MTA Történettudományi Intézetében múlt kedden? Nem egészen. Majdnem.
*
Nem mondtam igazat: nem David Irving tartott előadást május 9-én a neves akadémiai intézetben. Hanem, mint azt a Népszabadság neutrális hangvételű, rövid tudósításából megtudtuk, Yusuf Halacoglu történész, a Török Történelmi Társulat (TTK) elnöke, aki – remek szervezői érzékkel az örmény genocídium április végi emléknapjára időzítve – Budapesten minden további nélkül előadhatta: nem történt népirtás, ennek konkrétan nincs semmiféle írásos bizonyítéka. Az örmények összvissz másfél millióan voltak az Oszmán Birodalomban, és mivel az antant fel akarta használni őket – sőt, önálló országot ígért nekik -, muszáj volt lépni. Különben is, az antant által felheccelve terrorcselekményeket követtek el, pl. egész távíróvonalakat robbantottak fel, muszáj volt őket deportálni, ezt követelte meg az akkori telekomhelyzet.
Az örmények kitelepítése 1915-ben kezdődött meg a sivatagos területekre, amit a hatóságok „a lehetőségekhez képest emberségesen igyekeztek megszervezni”- mondta Budapesten a török akadémikus, hangsúlyozva, hogy 1914 előtt nem létezett „örmény probléma” az országban (de jó lett volna, ha a tudósító megkérdi tőle, mióta jelentenek népek problémát). Mintegy félmillió volt az áttelepítettek száma, közülük 270 ezren pusztultak el, hiába, az ember a lelkét kiteszi, a napfényes délre küldi őket, de ezek meghalnak, még jó, hogy csak ennyien, merthogy népirtási szándék nem volt. Legközelebb majd másik költöztető céggel dolgoztatunk.
Ha a csávó privát meghívásra, a Vér és Becsület vagy a Magyarországi Törökök Revizionista Történészi Egyletének éves közgyűlésén mondja mindezt, nincsen gond. Ha a nyilatkozat az MTV Éjjeli Menedék című megboldogult műsorában történik, nyelek egyet, nyomok egy feljelentést az ORTT Panaszbizottságának, mint tettem Irvingnél, oszt jó napot: a szólás szabad, de azért ne a közszolgálatban szórakozzunk. A szólás valóban szabad, alaptörvényünk egy Ab-határozat értelmezésében a szólást annak tartalmára tekintet nélkül védi, a határ a közvetlen és nyilvánvaló veszély, jelentős hiba lenne a holokauszt vagy a mohácsi vész tagadóit börtönbe zárni. Nade. Azért állami, akadémiai rangra sem kéne őket emelni.
Ha a reformok előtt álló, évi 50 milliárd forint közpénzből gazdálkodó Magyar Tudományos Akadémia egyik intézete, esetünkben a történettudományi kicsit utánanézett volna annak, kit is hívtak ide népirtás és/vagy áttelepítés ügyben értekezni, másképp nézne ki sok minden ebben a vérzivatar és tudatlanság sújtotta kis hazában.
*
Yusuf Halacoglu ma a hivatalos török revizionista történetírás egyik vezető személyisége, az örmény genocídium tagadásának nemzetközileg is ismert képviselője. Ő Törökország egyik legfontosabb ideológiai exportcikke, a hivatalos ankarai vonallal összhangban európai előadások tucatjaiban képviseli a „deportálási” nézetet, s szerinte hiba, sőt bűn volna a török EU-csatlakozást összekötni az örményekkel szembeni „állítólagos” genocídiummal. Korábban még azt mondta, 56 ezer örmény „tűnt el” 1915 után, és csak 10 ezret gyilkoltak meg.
Ezek szerint azóta van papírja plusz 260 ezerről, és ha ez így megy tovább, még életében eljut a valós adathoz: szisztematikusan, etnikai, vallási és politikai okból, az „ifjú török” nacionalisták által 1915-22 között parancsra meggyilkolt 1,5 – 1,8 millió örmény polgárig (a 2,5 millióból!). Minderről számos írásos bizonyíték, fotó, honlap tanúskodik.
Ha az MTA-történészeket egy kicsit is érdekelte volna a meghívott személye, két Google-kattintás után kideríthették volna: Svájcban tavaly genocídium-tagadás miatt eljárás indult Halacoglu ellen, amiért 2004-ben Winterthurban kijelentette, hogy nem történt népirtás, max. 200 ezren halhattak meg. (A svájci antirasszista törvények megsértése miatt ugyanígy eljárás indult egy kis török baloldali párt vezetőjének hasonló megnyilvánulása miatt is.). Sőt, álláspontja szerint az örmények követtek el genocídiumot 519 ezer török ellen. Hasonló eljárás várhat rá Franciaországban is, ha a képviselők megszavazzák az örmény népirtás tagadás büntetéséről szóló törvénymódosítást (a plenáris vita négy nap múlva kezdődik).
*
Még egyszer: ne büntessük börtönnel azokat, akik hazudnak, hülyeségeket beszélnek, történelmi tényeket tagadnak. A gyűlöletkeltés legyen büntethető, de a történelmi kutatásokat és a legitim viták szükségességét kérdőjelezi meg, aki a szakmai vitákat bíróságon folytatná le.
A Magyar Tudományos Akadémián történt múlt keddi botránynak azonban ehhez semmi köze: ez az ötlet valakinek az agyában megszületett, valaki ezt a csávót felhívta, ide rendelte, kiment érte a reptérre, fizette a szállását, valaki kezet fogott vele és megköszönte az előadását. Valakinek ezért felelnie kell. Nem lenne rossz üzenet, ha ez az MTA elnöke lenne.
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
