Sz. Á., kultura@hetivalasz.hu
LÉLEKTŐL LÉLEKIG, IN MEMORIAM TÓTH ÁRPÁD Szerkesztette: Márkus Béla. Ára: 2730 Ft
MEGVÁLTÁS, IN MEMORIAM PAP KÁROLY. Szerkesztette: Csűrös Miklós. Ára: 2856 Ft.
Nap Kiadó, Budapest, 2006.
Szegény Tóth Árpádot nemzedékektől idegenítették el, amikor minden évben március 21-én elhangzott az iskolákban Az új isten című verse. A diákok ki is emelték a fontos költők sorából a vörös istent dicsőítő „kommunistát”, hiszen annyi szeretni érdemes nyugatos akadt. Tóth Árpádnak nemcsak ezért volt balszerencséje az utókorral, hanem azért is, mert róla lezártnak hitt monográfia készült a hatvanas évek elején, amely hiába volt tele árnyalt elemzéssel, lényegében magán viselte a kor bélyegét. Pedig nagyszerű költő – állította a Babits-rajongó Nemes Nagy Ágnes is.
Születésének 120. évfordulójára jelentette meg a Nap Kiadó emlékidéző sorozatában a Márkus Béla Debrecenben élő irodalomtörténész által válogatott és szerkesztett Lélektől lélekig kötetet, amely a könyvfolyam hagyományaihoz híven életutat, életművet és utóéletet szemléltet dokumentumokkal, kritikákkal, személyes vallomásokkal és műrészletekkel. Tóth Árpád, noha végtelenül rokonszenves és szerény volt, pontosan felmérte saját képességeit. Tudatában volt annak, hogy mindent meg tud csinálni a költészetben, amit csak lehet: bravúrosan bánik bármely formával, ha kell, verskatedrálisokat emel, máskor dallal is beéri. A Nyugat még úgy látta, hogy Ady után ő a második számú költő, ám betegsége, korai halála nem engedte meg a kiteljesedést.
Tóth Árpád elhivatott költő volt, olykor bohém is, de emberi kapcsolataiban már-már megindítóan megbízható és korrekt. Apja divatos és talán csak középszerű szobrász, de fiúként a költő nem lázad ellene. Egyetlen nagy szerelme később felesége lett, és neki szentelte a magyar irodalom egyik legszebb hitvesversét. Márkus Béla kötetének talán legérdekesebb része a mecénás Hatvany Lajos és Tóth Árpád kapcsolatát mutatja be levelek segítségével. Hatvany vélhetően azt várja, hogy a tehetséges költő tanácsai szerint él, de Tóth nem enged: neki kötelessége megnősülni, kötelessége otthont teremteni, ha már szerelmet fogadott valakinek. Különös módon azt akarja jótevőjében tudatosítani, hogy ők egyenrangú felek, sőt.
A Nyugat emlékszámmal búcsúzik a költőtől, Szabó Lőrinc Tóth Árpád halála után 15 évvel romolhatatlannak és kikezdhetetlennek érzi verseit. Nekünk pedig végre fel kell fedeznünk ezt a szeretetre éhes és szeretni való nagy magyar költőt.
Pap Károly ébresztésére a Múlt és Jövő Kiadó tett kísérletet, amikor a kilencvenes évek második felében kiadta műveit. Talán csak a posztmodern léhaság az oka, hogy a XX. század egyik legjobb novellistája, számos fontos regény, dráma és esszé alkotója nem lesz az irodalmi köztudat része. Az 1897-ben tekintélyes rabbicsaládban született Pap (Pollák) Károly egész életében egyetlen kérdésre szeretett volna válaszolni: mi a küldetése a diaszpórában élő zsidóságnak? Erről szólnak önéletrajzi motívumokat is tartalmazó regényei, novellái, s ez a kérdés izgatja, amikor megírja a Zsidó sebek és bűnök című nagy esszéjét. Pap három életstratégiát utasít el: az asszimilációt, a cionizmust és a kommunizmusba menekülést. Hagyományait megőrző nemzeti kisebbségi létet szán a magyar zsidóságnak. A többségi nemzettel és a zsidósággal is kritikus Pap Károly fellépését a népi írók örömmel üdvözlik, a zsidó származású értelmiség egy része azonban mereven elutasítja. Csűrös Miklós kötete jól idézi fel a korabeli vitákat és persze a náci koncentrációs táborban elpusztult Pap Károly rokonszenves, tragikus alakját.
