91 éve zajlott le az az esemény sorozat, ami ma is indulatokat kavar az érintettek körében. A Török Birodalomban megerősödött az ifjú török mozgalom (a modern Törökország atyja, Kemál Atatürk is oda tartozott), és az örményekben (a legősibb keresztény hitre tért nemzet) ellenséget láttak. Brutális módszerekkel láttak hozzá a közel másfél milliós örménység áttelepítéséhez és legyilkolásához.
Örmény tömegsír
A napokban egy vita zajlott a témában a MTA Történettudományi Intézetében, amelyen Yusuf Halacoglu, a Török Történelmi Társulat elnöke tartott előadást. Az ő olvasatában 1914 előtt nem létezett örmény probléma, de a világháború kitörése mindent megváltoztatott. Az örmények terrorcselekményeket követtek el, és veszélyeztették a Birodalom egységét. Véleménye szerint az olaj miatt felértékelődött területek elszakítására akarták őket felhasználni az antant hatalmak, úgy hogy önálló állam megalapítását ígérték nekik. 1915-től a török hatóságok hozzáláttak az örmény lakosság áttelepítéséhez az ország sivatagos területeire. Ez elsősorban a városokban élőket érintette. Halacoglu véleménye szerint a hatóságok igyekeztek humánusan eljárni.
Ugyan az örmény kollektív emlékezet másként emlékszik erre. Elég csak megnézni azokat a térképeket (akár Jeruzsálem Óvárosában, az örmény negyedben) amelyek bemutatják az 1915-16-os genocídium helyszíneit és számait. Olvashatunk visszaemlékezéseket (pl. Demos Shakariantól) vagy regényeket (Franz Werfel: A Musza Dag negyven napja), amelyek teljesen másképp láttatják az eseményeket. Ezekben brutalitásról és népirtásról olvashatunk.
Emiatt szokás az örmény genocídiumot a holokauszthoz hasonlítani, mint annak előképét. Bár a tragédia volta tagadhatatlan, azért vannak alapvető különbségek is. Annak az örménynek, aki a keresztény hitről áttért mohamedánnak nem esett bántódása. Nem volt a teljes Birodalomra kiterjedő az üldözés. Hasonló azonban az érintettek minden korosztályának elhurcolása és az áldozatok száma is milliósra tehető. Bár erről a török történészeknek más a véleménye, ők nagyjából 270 ezer áldozatról beszélnek.
A vitában Karsai László történész felvetette a kérdést: Elfogadták-e a török hatóságok a kollektív bűnösség elvét? Azaz, hogy az egyedi cselekményekért (pl. távíróvonalak felrobbantása) minden örményt felelőssé tettek-e? Halacoglu ezt a vádat elhárította Majd kijelentette, hogy az áldozatok nagy száma alapján nem minősíthető népirtásnak az, ami 1915-16-ban történt. „Mert ezen az alapon genocídiumnak kellene minősíteni Hirosimát, a mai háborút (Irakban – pt) és az izraeli-palesztin konfliktust is.” Talán ez volt a török történész legtörténietlenebb mondata.
