„Magyarországon a nemzethez való kötődés jellegében 200 éve létezik egyfajta meghasonlásnak is tekinthető különbség, érzelmi kettéhasadtság. .. A jelenlegi súlyos helyzetben a Fidesznek hangsúlyozottan nemzeti, jobboldali párttá kell válnia, végleg szakítva liberális gyökereivel. Elfogadhatatlan a Lánczi András és társai által sugallt álláspont, mely szerint nincs vállalható és folytatható magyar jobboldali örökség, ezért a zsidó konzervativizmust kell feléleszteni. Ez utóbbi koncepció érvényre jutása esetén kész a híd az SZDSZ felé… Két Magyarország van… Olyan politikai képviseletre van szükség, amelyik… képes legalább az ország egyik felét a jobboldaliak számára is élhetővé tenni” (írja Tóth Gy. László, Politikai csendélet a vereség után című cikkében a Magyar Nemzet május 10-i számában).
„Magyarországon élni tényleg csak a kalandvágy miatt érdemes… Ebben az őrületben semmi sem számít, senki sem fontos, minden módszer megengedett… Szép program ez. A bolsevik terror hidegvérrel megsemmisített egy „korszerűtlen” történelmi uralkodó osztályt, majd „ráült” a gyilkossággal szerzett véres vagyonra. Aztán rendszert váltott. Aztán „eredeti tőkefelhalmozással” saját zsebére „privatizálta” majd idegeneknek elkótyavetyélte az elzabrált holmit. Most meg ún. stabilizációs „reformok” segítségével megint kifizetteti a becsapott kisemberekkel a felhalmozódott hiányt… Eljött számotokra a megreformált végítélet! A szorosra csavart derékszíj öröme. Korgó gyomrotokkal, elapadó nyálatokkal élvezzétek ki az élet kesernyés ízét, aztán húzzatok bele!” (írja Molnár Tamás, a Jobbik alelnöke, a Jobbik Magyarországért Mozgalom internetes honlapján A megreformált végítélet című cikkében).
