Tanulmánynak is beillő írás volt a Washingtonnak címzett első teheráni levél
Csak meglepetést okozott a George Bushnak címzett levelével Mahmud Ahmedinedzsad. Az iráni elnök 18 oldalas értekezése sem változtat az amerikai állásponton: Washington továbbra is minden lehetséges választ mérlegel Iránnal szemben.
Nagy becsülete van a fegyveres erőknek Teheránban. A kép áprilisban készült, a hadsereg napján (fotó: Reuters – Morteza Nikoubazl)
Tanulmánynak is beillő írás volt a Washingtonnak címzett első teheráni levél az 1979-es iszlám forradalom óta. Mahmud Ahmedinedzsad erősen vallásos hangvételű írásában elsősorban a Bush-kormányzatot bírálta. Az AP hírügynökség úgy tudja, a levélben Ahmedinedzsad – feltehetően az iráni atomprogramra utalva – azt kérdezte, hogy a Közel-Kelet technológiai és tudományos fejlődését miért kell magától értetődően úgy értelmezni, mint veszélyt az izraeli rezsimre. Az iráni elnök emlékeztetett arra, hogy a tudományos kutatás és fejlesztés a nemzetek alapvető joga. Ahmedinedzsad emellett éles bírálattal illette a liberalizmust és a nyugati típusú demokráciát, amely szerinte nem tudja valóra váltani az emberi eszményképeket. Egyben felszólította Busht, hogy térjen vissza a vallásos elvekhez.
Az amerikai hibák elemzésén túl azonban a levél nem tartalmazott semmi olyan felvetést, amely közelebb vihetne az iráni atomvita megoldásához. Sean McCormack külügyi szóvivő szerint a levél „nagy lélegzetű, történelmi, filozófiai expozé”. Condoleezza Rice külügyminiszter pedig azt hangsúlyozta, hogy a írás nem jelent diplomáciai nyitást. Bár több ország is szorgalmazta, hogy az Egyesült Államok csatlakozzon az Iránnal folytatott tárgyalásokhoz, Washington ezt elutasította.
Elemzők szerint Ahmedinedzsad levelének időzítése nem véletlen, akkor vette fel ugyanis a kapcsolatot Washingtonnal, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagjának (az Egyesült Államok, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia és Oroszország), valamint Németországnak a külügyminiszterei New Yorkban ismét tárgyaltak az iráni nukleáris dossziéról. A stratégiai megbeszélésen nem értettek egyet abban, hogy szükség lenne egy határozatra, amely az ENSZ alapokmányának a hetedik fejezetére hivatkozna, azaz szankciókat is kilátásba helyezne.
Nagy-Britannia új külügyminisztere, Margaret Beckett ugyanakkor elődjével, Jack Straw-val ellentétben nem tartotta elképzelhetetlennek az Irán elleni katonai akciót sem, bár ez most nem vetődött fel a tanácskozáson. A BT vétójoggal rendelkező tagjai közül még mindig Kína és Oroszország részéről a legerősebb az ellenállás.
MH-összeállítás
