Népszabadság * Inotai Edit * 2006. május 10.
A berlini zsidó iskola udvarán manapság gyakran hallani orosz szót. A helyi közösség összejövetelein pedig jóformán hivatalos nyelvvé lett az orosz, a németek lassan kívülállónak érzik magukat.
Bár a német kormány tavaly megszüntette a nagyvonalú, gyakorlatilag mindenkit befogadó kontingenst, a volt Szovjetunió területéről továbbra is érkeznek a zsidók, bevándorlók. A feltételeknek nem nehéz megfelelni: alapszintű németnyelv-tudás, a zsidó közösség befogadó nyilatkozata és kedvező beilleszkedési kilátások – vagyis valamilyen szakma ismerete. A sommásan csak az „oroszok bejövetelének” nevezett jelenséget különösen Berlinben fogadják aggodalommal: az újak más szokásokat, történelmi hátteret, mentalitást hoznak magukkal, és olykor nem is teljesen bizonyítható, hogy valóban zsidó származásúak-e vagy csak a jobb németországi életkörülmények vonzzák ide őket.
A berlini a legnagyobb, tizenegyezer fős zsidó közösség Németországban (a második világháború előtt csaknem kétszázezres volt), itt az „újzsidók” már kétharmados többségben vannak a régiekkel szemben. „Az itteniek ma is úgy gondolják, hogy az újonnan érkezettek a szegénységből és egyfajta börtönből szabadultak, így mindenért hálásnak kell lenniük. Ők viszont hirtelen két szék között a pad alá estek: a Szovjetunióban zsidók voltak, itt meg hirtelen oroszok lettek” – panaszolja egy hozzászóló a berlini közösség honlapján. Vannak más különbségek is: az újak például egyértelműen a második világháború győzteseinek érzik magukat, május 9-ét, a náci Németország elleni győzelmet ünneplik. A régiek viszont – miután családjuk nagy részét a holokausztban vesztették el – nemigen érzik át ezt a győztes mentalitást, nekik november 9-e (a Kristályéjszaka évfordulója) a megemlékezés napja – írja a Die Welt, amely részletesen beszámol a berlini zsidó közösségben dúló viharokról.
A németországi zsidó vezetők viszont tisztában vannak vele, hogy az exszovjet bevándorlók elengedhetetlenek ahhoz, hogy a közösség fennmaradjon. A hajdani 650 ezer németországi zsidó nagy részét a holokausztban meggyilkolták, a túlélők közül sokan Izraelbe emigráltak. A nemrég elhunyt Paul Spiegel, a németországi zsidók országos tanácsának elnöke maga is elismerte: az oroszok nélkül a németországi közösség nem nőtt volna a néhány évvel ezelőtti harmincezerről száztízezerre, hanem felére csökkent volna. Ahogy régebben a németeknek Izrael, úgy most a kelet-európaiaknak Németország lett az ígéret földje.
Az újak létszámfölénye fokozatos hatalomátvételhez vezet: Berlinben tavaly óta egy lett származású, 33 éves fiatalember próbál békességet teremteni a közösségen belül. Korszakváltást jelenthet az országos vezető, Paul Spiegel halála is: vele véget ér a holokauszt-túlélők generációjának aktív szerepe, az utódjelölt Salomon Korn 1942-ben a lengyelországi Lublinban született. A következő zsidó vezetőt már szinte biztosan az orosz közösség adja majd, amely általában jól integrálódik. „A gyerekek másfél év nyelvtanulás után már német iskolába járnak, 70-80 százalékuk gimnáziumba majd egyetemre megy. A szülők tartják magukat ahhoz a szintén a Szovjetunióból hozott hagyományhoz, hogy a gyereknek mindenből a legjobbat kell kapnia.”
