Mintha az iráni politikusok kezdenék hozzászoktatni a világot ahhoz, hogy országuk atomfegyverre vágyik. Még most is azt ismételgetik ugyan, hogy a nukleáris technológia csak békés célra kell nekik, de néhányan – mint például Ahmadinezsád elnök – már jövendő atomhatalomként emlegetik Iránt. Azt a kifejezést használják, amellyel a világban az atomfegyverrel rendelkező országokat illetik.
Nem tudnak elfogadható magyarázatot adni arra, mire kell nekik a békés atomenergia, hiszen kevés ország van úgy ellátva energiahordozókkal, mint éppen Irán. Azt azonban már könnyebb átlátni, miért akarnak atomfegyver birtokába jutni.
Legfőbbképpen hatalomvágyból: a közel- és közép-keleti térség domináns államává akarják tenni Iránt, olyan állammá, amely az „egyenlők helyzetéből” nézhet szembe Izraellel és fel tud mutatni valamit Washingtonnal szemben is.
De szükségük van a „bombára” belpolitikai okokból is. Az iráni nép, amely sok tekintetben elégedetlen az iszlamista rendszerrel, e kérdésben teljes mellszéleséggel felsorakozik a vezetés mögé. Melynek ez a helyzet – az atomügy miatti külső nyomás – újabb lehetőséget ad arra, hogy Izrael és az Egyesült Államok ügynökének bélyegezzen minden ellenzékit. Az atomfegyver egyfajta túlélési biztosíték az iszlamista elit számára.
