Nem sokkal a pészach hete után tragikus gyilkosság és öngyilkosság történt Jeruzsálemben, Ramat Denya negyedben. A férj álmában lőtte le feleségét, majd önmagával is végzett. Két árván maradt gyermekük sorsa bizonytalan.
A Magyarországról alijázott Gábor Zita tíz éve ment férjhez az észak-afrikai gyökerekkel rendelkező, de már Izraelben született, David Turgemanhoz. Házasságukból két gyermek született, a 9 éves Tom és a 7 éves Sophie. A férj számítógépes szakemberként dolgozott. Az elmúlt években hosszú időn át munka nélkül volt. Zita a Héber Egyetemen végzett pedagógia és irodalom szakon, majd a Hadassza Kórházban kezdett dolgozni. A Yad Vashem munkatársa akkor lett, amikor egyre több csoport érkezett tanár továbbképzésre Magyarországról. Itt a Holokauszt Tanulmányok Nemzetközi Iskolájának munkatársa lett, részt vett a látogató csoportok szakszerű vezetésében, tananyagok és oktatási szemináriumok kidolgozásában. 2005 novemberében a holokauszt oktatásában végzett munkájáért megkapta a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét.
Zita és a gyerekek rendszeresen hazalátogattak Magyarországra. Ilyen esetekben nem csak családtagjainak társaságát élvezte, hanem különböző szakmai fórumokon is beszélt a holokauszt oktatásának fontosságáról. Egy alkalommal a budapesti Bornemisza Péter Gimnázium több száz tanulójának tartott előadást, majd szűkebb körben beszélgetett is az érdeklődőkkel.
Idén áprilisban is itt töltötte a pészachi szünetet, gyermekeivel együtt. A hazautazásukat követő éjjel érte a gyilkos lövés. Shmuel Ben-Ruby, a jeruzsálemi rendőrség szóvivője a Jerusalem Postnak elmondta, hogy a férj által hátrahagyott búcsúlevél segíthet rekonstruálni az eseményeket. David Turgeman előre elhatározta, hogy végez feleségével. Egyik rokonától fegyvert kért, azzal az indoklással, hogy munkája miatt a „Területek”-re (West Bank) kell mennie. Amikor felesége elaludt akkor leadta a gyilkos lövést, majd önmagával is végzett. Búcsúlevelében azzal indokolta tettét, hogy házasságuk válságba jutott. Ezt a házaspár ismerősei és munkatársai is megerősítették. Tudtak a feszültségről, de mindannyian bíztak abban, hogy rendbe fog jönni Turgemanék kapcsolata.
A holttesteket Tom, a 9 éves fiú találta meg. Azonnal hívta a rendőrséget és a mentőket. A szülőket eltemették, de a gyerekek sorsáról még nem született határozat. Más kérdést is felvet azonban a tragédia: Valóban elmossa-e az izraeliség a kulturális és gondolkodásbeli különbségeket? Valóban elég integráló erő a közös nyelv és hit? Vagy valahol a mélyben ott vannak a diaszpórában felszedett tradíciók, és a krízis helyzetekben előtörnek?
