G. Fehér Péter, vilag@hetivalasz.hu
Merőben új helyzet alakult ki a Közel-Keleten. Az eddigi izraeli-palesztin háborús helyzet mellett most már nyíltan jelen van a palesztin-palesztin fegyveres konfliktus is. A két fő erő, a Fatah és a Hamasz sohasem volt egységes, de Jasszer Arafat 2004 novemberében bekövetkező haláláig sikerült az izrael-ellenesség közös politikai nevezőjén tartani a különböző csoportokat.
A palesztinok közötti belviszályt nem az Izraellel való szembenállás, hanem a szembenállás mikéntje körüli heves vita robbantotta ki. A január végén tartott palesztin választásokig fennmaradt Jasszer Arafat mozgalmának, a Fatahnak a dominanciája, igaz, olyan áron, hogy a Palesztin Hatóság által ellenőrzött területeken már tíz éve nem tartottak választásokat. Ez szinte „állandósította” a Fatah hatalmát és azt az előjogot is, hogy kizárólag ő tárgyalhatott a közel-keleti békéről Izraellel, az Egyesült Államokkal, az Európai Unióval, Oroszországgal és az ENSZ-szel. Ez a privilégium szűnt meg a januári választások után, amikor a Washington és Brüsszel által a nemzetközi terrorizmussal vádolt Hamasz alakíthatott kormányt.
Attól kezdve a két palesztin szervezet a szó szoros értelmében gyilkos küzdelmet folytat egymással. Az ellentét fő oka, hogy míg a Fatah az eddigi tárgyalások mederben tartásával igyekezett a palesztin államot megteremteni, a Hamasz kitart a zsidó állam elleni fegyveres harc mellett, sőt alapokmányában Izrael elpusztítását tűzi ki célul. (A Fatah chartájában is évtizedeken át ez szerepelt.) A háborúhoz azonban nem rendelkezik megfelelő katonai erővel, s fegyveres csoportjai erejének nagy részét is a Fatah embereivel folytatott küzdelem köti le. Miközben, bár a Hamasz alakíthatott kormányt, a több évtizedes Fatah-uralom alatt a fegyveres erők, a belső milíciák, a közigazgatási apparátus, a külképviseletek személyzete mind-mind a Fatahhoz kötődik. Ezen akart most részben változtatni a Hamasz, amikor úgy döntött, hogy saját biztonsági szolgálatot állít fel, amely csak neki engedelmeskedik. A bejelentést követően Szaid Szijam, a Hamasz belügyminisztere azt is közölte, hogy az új fegyveres testület vezetője Dzsamal Abu Szamhadana lesz. Csakhogy a katonai parancsnokot körözik Izraelben, mert azzal vádolják, hogy a zsidó állam területén több terrortámadást szervezett polgári célpontok ellen. Izrael már többször megpróbálta célzott kivégzéssel megölni, de a keresett terroristák listájának előkelő helyén levő Szamhadanat eddig még mindig megmenekült. Zeev Boim izraeli lakásügyi miniszter, aki egyébként az új zsidó telepekért is felel, rögtön hozzátette, hogy a kinevezés nem jelentheti azt, hogy Szamhadanat ezzel védettséget kapott, változatlanul az izraeli biztonsági erők egyik célpontja. „Ennek a gyilkosnak a kinevezése az utolsó csepp volt a pohárban, és azt a cinizmust tükrözi, amelyet a Hamasz ellenőrizte Palesztin Hatóság tanúsít” – mondta az izraeli politikus.
Mahmúd Abbász palesztin elnök, akit még a Fatah-kormány idején választottak meg, megtagadta Szamhadanat kinevezését, hivatkozva a Palesztin Hatóság alkotmány szerepét betöltő alaptörvényére, amely jogot ad az elnöknek a kormány által jelölt főtisztviselő kinevezésének elutasítására. Abbász január óta most először élt ezzel a jogával. Ami ezután következett, az a legdrámaibb forgatókönyvet vetíti előre. A két fegyveres tábor egymásnak esett, a palesztin nép a polgárháború szélére sodródott. Arafat idején is voltak belvillongások, de azok nagyrészt a Fatahon belül zajlottak le. Most a kettészakadt palesztin nép két különálló fegyveres csoportja „külső” ellenfélként került egymás célkeresztjébe.
A Hamasz-kormányra már megalakulásától kezdve rendkívül erős nyomás nehezedett. Az Egyesült Államok és az Európai Unió azt követeli tőle, hogy programpontjai közül törölje a zsidó állam elpusztítását. A Hamasz azonban feltételekhez köti célkitűzésének módosítását. Haled Masal, a Hamasz vezetője a Moszkvában megjelenő angol nyelvű napilapnak, a Kommersant Dailynek adott interjújában így magyarázta a helyzetet: a Hamasz csak az izraeli elnyomásra válaszol, a harc tehát önvédelmi jellegű, csupán ellenállást fejt ki, ezért nem tekinthető terrorista szervezetnek.
Az érvelést azonban sem Washington, sem Brüsszel nem fogadta el. Az Egyesült Államok és az Európai Unió befagyasztotta az eddig folyósított segélyeket, és Izrael is felfüggesztette a palesztinoknak járó adó- és vámtételek átutalását. Abbász elnök keserűen jegyezte meg: ha a nyugati országok nem akarják közvetlenül segélyezni az új palesztin kormányt, megtalálhatnák a módját, hogy közvetett módon támogassák a legrászorultabbakat. A palesztin lakosság negyedének a megélhetése függ a segélyektől. Az ENSZ véleménye szerint az ott élők gyors elszegényedésétől lehet tartani, összeomolhat az egészségügyi, oktatási és szociális hálózat, ha hosszabb ideig befagyasztva maradnak a pénzügyi segélyek. A zilált körülmények között katasztrófával fenyeget a biztonsági helyzet, mert a fizetések elmaradása miatt az amúgy is a Fatahhoz húzó biztonsági szervek megtagadhatják a szolgálatot, ahogy azt már többször meg is tették. A palesztinok 2,25 milliárd dolláros szerény évi költségvetéséből 650 milliót Izraelnek kellene átutalni. Eddig a különböző segélyekből további 1,1 milliárd dollára számítottak. A palesztinok most néhány arab állam, köztük Szaúd-Arábia és Irán segítségére vannak utalva. Igazi meglepetés, hogy Moszkva is bejelentette: hajlandó anyagi áldozatot hozni a Hamasz-kormány érdekében, s meg is hívták az orosz fővárosba a Hamasz vezetőit. Az évtizedekig tartó orosz (szovjet) közel-keleti jelenlét visszatérése immár nem is tűnik olyan valószínűtlennek, mint néhány évvel ezelőtt.
A palesztin-palesztin viszályban egyelőre egyik fél sem enged. Ám nemcsak a palesztinok, hanem Washington és Brüsszel álláspontja is megmerevedett, s Izrael is kitart azon véleménye mellett, hogy terrorista szervezettel nem tárgyal. A Hamasz pedig a fegyveres harcot változatlanul a nyomásgyakorlás eszközeként használja.
Mindenki a másik fél engedékenységétől várja a patthelyzet feloldását. Kérdés, meddig tartható ez a kivárás.
