Fejtő Ferenc évtizedek óta írja könyvét Istenről, emberről és ördögről, és nagyon meg lehet érteni, hogy ilyen sokáig huzakodott vele, hiszen ő nem filozófus, amitől persze még lehet moralista. Az első van, az utolsó nincs, vagy ha van, akkor a másodiktól van, az embertől.
Meg aztán így általában az előbb említett személyekről kinyilatkoztatásokat tenni, pláne a XXI. század elején, hát nem könnyű. Ezért is gondolom, hogy a szerző egy idő után fellélegezve fedezhette fel, hogy a három főszereplőből legalább egy nem létezik, az ördög tudniillik, és akkor ezzel is kevesebb a gond. Így tehát egymásra maradt a könyvben Isten és ember, együtt és szemtől szembe próbálnak meg valamit kezdeni a másikkal. A könyvet a könyvfesztiválon mutatták be.
– Ennek a könyvnek a fő állítása az, hogy az Isten ugyan ön szerint létezik, de az ördög semmiképpen.
– Az tulajdonképpen egy antropomorfizmus, mert az emberi személyiség alapján képezhet egy Isten képet, egy ördög képet. Ami az Istent illeti neki nem csak képe van. Istenben hiszek, mert hiszen ő az alfa és az omega, az Isten létezik, mert én létezem, mert tudom, hogy van egy létezés, és minden létezésnek van valami eredete. Semmiből nem lesz semmi. Ahogy Szent Ágoston mondta, Istent érzelmeinkkel ismerjük meg, még akkor is, ha kétségbe vonjuk Isten létezését. Az ateisták kétségbe vonják, hisznek ők is az Istenben, hisznek egy abszolútban, hisznek az erkölcsi törvényekben. És az erkölcsi törvény ez honnét van? Nem ül össze egy rendőri tanács, és aztán közleményeket csinál. Az, hogy szeresd fele barátodat, mint önmagadat, az egy olyan törvény, aminek a képzete mint kerülő máshonnan jön, egy olyan szférából jön, ahol mondjuk az emberi értékek tanyáznak, az igazságosság, a kétségek, a fogalmaink azt nem tudjuk megmagyarázni természettudományos módszerekkel, de tudjuk, hogy vannak. Ezzel persze vitatkozni nem lehet, mert főleg egy olyan állítás, aminek a valóság tartalmát csak azzal lehet bebizonyítani, hogy az emberi történelmet átnézve nincsen olyan törzs, nincsen olyan nemzet, amelyik nem ismerte volna az Istennek a fogalmát, és amelyik ilyen vagy olyan módon ne ismerte volna az Istennek a kultuszát.
– Az Istenről tudjuk, hogy jóságos és végül is igazságos és a földön a legjobbat akarja az embereknek, még sem tudta ezt elérni, ezt a történelem bizonyította, és ön azt állítja, hogy az ördögöt azért hívta létre az ember, hogy valami magyarázatot adjon arra, hogy még sem olyan jó a világ, mint amilyennek szeretnénk.
– Ami az ördögöt illeti, teljesen elfogadom a 23-ik János pápának azt a nyilatkozatát, hogy az ördög nincsen, az ördög egy metafora, mégpedig metaforája mindennek, ami negatívum, ami gonoszság, ami gyűlölet, szóval ami a rossznak a foglalata. Na most ezt megszemélyesítették különböző képekkel, de a különbség Isten között, hogy az Isten az van, mint ahogy ő kijelentette, én vagyok, aki vagyok, az Isten az mindenképpen van, létezik, mert az Isten nélkül nem tudjuk elképzelni, hogy léteznék ez a világmindenség. Az ördög pedig az a kép, amelyben az emberek összefoglalták a gonoszságot. Az ördög, mint személy nem létezik, de viszont ami létezik, az, hogy már például a zsidóság és a kereszténység alakulása és elválasztása alkalmával aki másképpen gondolkodott, azt az ördög fiának nevezték, vagyis rossznak, de az nem jelenti azt, hogy az ördögben magában hittek. Az az ember, aki rossz, aki gonosz, aki gyűlölködő. Mind a jóért, mind a rosszért a felelős az ember. Véleményem szerint a jónak és a rossznak a gyökerei bennünk vannak, minden emberben van a jóra hajlam, a rosszra hajlam. Miért? Mi az a rossz az elején? A közös eredete a jónak és a rossznak az életvágy, a mindenáron való életakarat, az élet él és élni akar, ahogy Ady Endre mondotta. A másik lénytől való félelem vagy menekülésre, vagy agresszióra készteti az embert, és akkor dől el, hogy az ember a másik emberben egy testvért lát, akihez hozzá van kötve, vagy pedig egy lehetséges ellenséget lát, akitől főleg rosszat lehet várni és ebben a rosszat várásban maga is már előre felel azzal, hogy ő bántja a másikat. Ezt a háborúkban mindig megtalálhatjuk.
– Ön nagyon érdekes történelmi áttekintést és történelmi magyarázatot ad arra, hogy hogyan alakult a XIX.-XX. századi történelem, hogy milyen nagyon fontos szerepe volt és meghatározó szerepe az első világháborúnak, a nacionalizmusnak, a fasizmusnak, a rasszizmusnak, amelyek mind a mai napig, a XXI. századig elkísérik az életünket és meghatározói.
– Én a nacionalizmust éppúgy, mint a kommunizmust, vallási jellegű mozgalomnak találom, mert a fasiszták éppúgy, mint a kommunisták, rasszisták azok hisznek valami jóban. A kommunisták számára jó az emberek egyenlőségére épült testvéri társadalom, ez az ideálja, de ennek a nevével, hogy ezt megvalósítsák, felosztják az emberiséget azokra, akik velünk vannak és akik ellenünk vannak. Az ördög képét beleteszik az ellenségbe, a kommunistának a burzsoá az ellensége, a rasszistának a zsidó vagy a másfajta. A nacionalizmus általában egy etnikumnak, egy nemzetnek államalkotó képességét jelenti, de azt mindig valami ellenséggel szemben. Ellenségre mondhatni szüksége van a társadalomnak ahhoz, hogy megéljen és szolidaritás fejlődjék ki, de amikor aztán a szolidaritásról, mint abszolútumról lesz szó, aminek az érdekében mindent szabad az ellenség ellen, akkor már az ördög uralkodik el a társadalomban, amit nagyon nehéz kiűzni.
– Ön idézi Huntingtont, aki azt állítja ugye, hogy a különféle civilizációk együttélése, a különféle kultúrák egybemosása nagyon komoly veszélyekkel jár, és nem is működik.
– Huntingtonnak ezt a tételét, amióta a könyvet írta, a valóság nagyon is bebizonyítja, mert a nemzetközi terrorizmus és főleg az iszlamizmusnak a kifejlődése is ezen alapszik. A muzulmán vallás eredetében nem volt egy ellenség kereső vallás, de a történelemben úgy alakult, hogy a kereszténységgel és a zsidósággal szembetalálta magát, és azzá változott. A keresztes háborúban alakult ki az az érzés, hogy a keresztség őket ki akarja irtani és most száz évek után is azzal válaszolnak, hogy bosszút állnak mindazért a megaláztatásért, amit a keresztény egyedül üdvözítő vallás nevében mértek a muzulmánokra. Amikor az önzés, az önszeretet válik az emberi csoportoknak a céljává, ott megjelenik az ördögi, mindenki által tapasztalható.
– Ugye ön franciául írta meg ezt a művét, Szerb Antal fordította le. Miért nem írta meg magyarul is?
– Amikor befejeztem ezt a könyvet, akkor máris gondolataim voltak, hogy más könyvet írja. Szóval tényleg idő kérdése, és mivel több mint 60 éve Franciaországban élek és az ottani irodalomban, társadalomtudomány és történelmi irodalmon belül egy bizonyos helyet biztosítottam magamnak, ott kaptam megrendelést erre a könyvre, de a fordításokban mindig részt veszek, mindig vigyázok arra, hogy mégis az én magyar beszédemnek a hangját hallják a könyvből azok, akik olvassák. Műveimnek egy nagyobbik része még fordítatlan, magyarul nem ismerik például a magyar forradalomról, „56-ról írt négy-öt könyvemet. Ebből semmit nem ismernek Magyarországon.
Fejtő Ferenccel Farkas Éva beszélgetett
