Vátiten lánu Adosém Elokénu beáhává moádim leszimchá …
Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, aki parancsolataiddal megszenteltél minket,… és adtad nekünk szeretettel ünnepeidet, hogy örvendjünk azokon, a kovásztalan kenyér ünnepét kiszabadulásunk emlékére…A széder estén a kovásztalan kenyér ünnepét, a Peszáchot a kiddus imával köszöntjük. A nyolcnapos zsidó ünnep április tizenkettedikén este hét óra tíz perckor kezdődik és huszadikán kedden este nyolc óra harminc perckor ér véget.
Valamennyi zsidó ünnepeink közül leginkább a peszach mutat rá a zsidó vallás egy különleges jellegzetességére. Vallásunk cselekvő vallás, bár a filozofikus mélységnek sincs híján, mégis inkább a tettek és a megélt vallásgyakorlat a hite. A széder estén az egyiptomi kivonulást, a zsidó történelem egyik leghősiesebb periódusát idézzük emlékezetünkbe, a zsidó család ünnepien terített asztalánál felolvassuk a haggadat, az elbeszélést, és így a család minden tagja részese lesz ennek az óriási élménynek.
Há láchmá ánjá… Ez a sanyarúság kenyere, amit őseink a Egyiptomban ettek. Mindenki, aki szűkölködik, jöjjön és egyék velünk, minden nélkülöző ünnepelje velünk a peszách ünnepét!
Így kerülnek emberközelbe az egész emberiséget létezése óta izgató hatalmas kérdések és gondolatok, mint szolgaság és szabadság, az egyidejű mérhetetlen nyomor és gazdagság, napjainkat is fájóan érintő problémái. Az elbeszélés a széder asztalnál köznapi élményként érteti meg még a legkisebb résztvevővel is, milyen nehéz volt a zsidók számára Egyiptomot, a rabszolgaságot, elhagyni és hogy milliónyi lakója földünknek ma is csak arra vár, hogy a rabszolgaságot és az elnyomó diktatúrákat végre maga mögött hagyja. A mai elnyomóknak nem elég a tíz csapás, hogy szabadon engedjék milliónyi rabszolgájukat, saját félelmük foglyaiként csapások ezreit hozzák saját magukra és egyben milliókra.
A szegény megnyomorított emberek hada sikertelenül ostromolja hazájának lezárt határait és ugyanolyan sikertelenül próbál bebocsátást nyerni a világ szabad országaiba. Az elkeseredettség irreális méreteket öltött, sőt napjainkra megint parttalan és irányíthatatlan tömeg pszihozissá vált. Emiatt a nemzetközi kapcsolatok és közlekedés alappillére a bizalmatlanság lett, az ajtók előtt gyilkos bosszúvágy leselkedik. Etnika és vallási csoportok irracionális politikai célokat tűznek ki maguk elé, s ha azt nem érhetik el, gyilkolnak. Mi zsidók már az egyiptomi rabszolgaság óta tudjuk, milyen veszélyes az, ha az emberi életnek nincs értéke. Ezzel a tévhittel mi nem barátkoztunk meg és nem barátkozhatunk meg soha. Az Örökkévaló minden teremtményét a maga képmására alkotta. Ez a minden embernek egyaránt kijáró emberi méltóság.
„Hásátá háchá lesáná hábáá beárá dejiszraél…Ma még itt vagyunk, de jövőre Izrael földjén, ma még szolgaként, de jövőre szabad emberként.- tanítja az ima. Nekünk zsidóknak 3200 évvel ezelőtt sikerült a hosszú rabság után Egyiptom földjét elhagyni. Ez annak volt köszönhető, hogy a zsidóság családi tradícióit, amit az ősatyáktól örököltek sikerült megőrizniük és a szegényes kovásztalan kenyér mellett a pusztában magukkal vinniük. Hűségük jutalmaként kapták a Sinaj hegyén a Tórát és ez teljesítette ki a nehéz körülmények között megőrzött zsidó identitást, az egész világot átformáló zsidó hitté.
A zsidó rabszolgákkal együtt sikerült sok nem zsidó szabadságra vágyó rabszolgának Egyiptomot elhagyni. A példa, amit a Széder esti elbeszélésből láthatunk, ma is aktuális üzenet mindenki számára. Különösen azoknak a népeknek, akik a nemzeti hovatartozás kapuit bezárják a bebocsátásra várók orra előtt. A statisztikák szerint minden hónapban több ezer afrikai próbál bejutni az Európai Unió területére. Ebből minden ötödik életével fizet az illegális próbálkozásért, mert vízbe fullad, vagy rablóbandák áldozata lesz. A zsidó vallás nem misszionál, de a nem zsidó rabszolgák felvétele Izrael gyülekezetébe mutatja, hogy a zsidóság kapui nyitva állnak mindenki előtt.
A kivonultak első generációja a pusztában lelte halálát. A következő generáció már egységesen és egy emberként fogadta a Tórát a Sinaj hegyénél. A Tóra segítségével váltak azután a zsidó hit hordozóivá és a kiválasztott néppé. A nem zsidó rabszolgák gyermekei is.
Mi felnőttek értjük a Tóra ebbeli üzenetét. Ezen az estén azonban az a feladatunk, hogy kiskorú gyermekeinknek is elmagyarázzuk ezt. Az Egyiptomi kivonulás csodás története, valamint az asztalra tett szimbolikus ételek kiváló alkalom arra, hogy gyermekeinkben felébresszük az érdeklődést a zsidó történelem fontos eseményei iránt.
Má nistáná hálájlá háze, mikol háléélot…Miben különbözik ez az éjszaka minden más éjszakától? Kérdezi a hagyomány szerint a legkisebb gyermek a családapától. Az ő négy kérdése csak a terített asztalra és az est különleges mivoltára vonatkozik. De a mi válaszaink már azokra a kérdésekre is válaszok, amelyeket majd csak több évtized után fog a kisgyermek feltenni. A szolgaság és a szegénység, a gazdagság és az azzal való visszaélés a világ igazságossága előbb utóbb minden zsidó gyermeket felnőtté tesz. A zsidó család ad nagy segítséget nekik később, hogy a társadalmak örök problémáit zsidó identitással igyekezzen megoldani és hű maradjon ősei hitéhez. Különösen fontos, hogy ez hűség a zsidó családhoz és a valláshoz a gyermekek lelkében szilárd alapot kapjon.
Vöhi seámdá láávoténu velánu…Mert az Ö-való kiállott Atyáinkért és értünk is. Mert nem csak egy ellenség támadt ránk, hanem minden nemzedékben új ellenség kelt fel ellenünk.
Áldott az Örökkévaló, aki betartja Izraelnek tett ígéreteit. Ez az Isteni ígéret óvta és óvja Őseinket és minket, de az Örökkévaló kiment bennünket kezeik közül.
A világ számtalan népe szegénységben és szolgaságban él. Ez így volt mindig a történelemben, és félő hogy így is marad.
A zsidók mindig nagy megértéssel voltak ezekkel a népekkel, mert mindig emlékeztek őseik sorsára. Ezt az érzékenységet és nyitottságot talán éppen a széder estén kell elültetnünk gyermekeink szívében.
Milyen nehéz eszméket átültetni a gyakorlatba tragikusan mutatja a huszadik század. Ezt példázza a haggadában, az elbeszélésben a négy különböző gyermek párhuzama. A jó, a gonosz, az egyszerű és a gyermek, aki még kérdezni sem tud. Ez a példázat mai világunkban másképp is érthető. A Haggadában felsorolt négy típus jelenthet négy egymást követő generációt. Apáink egy zsidóságukban erős nemzedéket képviseltek, sokan még jesivába jártak, mások zsidó gimnáziumokban és iskolákban sajátították el a zsidó hit törvényeit. Az utánuk következő generáció a holocaustot követően úgy érezte, hogy ez a zsidóságban való jártasság semmit sem használt és nem segített. Kiábrándultságukat erősítették a vallás ellenes rendszerek, és sokan elhatárolták magukat a vallásos identitástól. Ezért gyermekeikben nem ültették el a hagyományaink igényét. Nem csoda, hogy ez a generáció – a harmadik generáció – tudatlan, de nem érzéketlen vallási tekintetben. Néha ez az érzékenység és érintettség forrása éppen gátlásaiknak. Az ő gyermekeik, a negyedik generáció már tényleg kérdezni sem tud. A zsidóság eszmevilága számukra ismeretlen. A mai zsidó viszonyok, hogy ez a negyedik generáció hirtelen gyökereit keresi, egy csoda. Napjaink csodája. Mert zsidók milliója él vallás nélkül, szellemi hajléktalanságban. A legelemibb zsidó ismereteik is hiányoznak, zsidóságukra is csak ellenséges megnyilvánulások útján eszmélnek rá. Hogy ez a szomorú helyzet megjavuljon zsidó közéletünkben fel kell fedeznünk a zsidó gyermeknevelés fontosságát. Hogy gyermekeink idejekorán a család védőszárnyai alatt szembesüljenek zsidóságuk nagy kérdéseivel s ne később, amikor ez már egy traumatikus élménnyé lesz, és fáj. Jövőnk függ ezektől a szimbolikus közös széder estéktől családjainkban és hitközségeinkben.
Valamennyi zsidó testvérünknek kívánunk kóser pészachot és moádim leszimchá, kellemes ünnepet.
Polnauer Sándor főrabbi
