Breuer Péter interjúja Úri Kozmosszal, a közmagyar kozmoszgyúróval
– Mikor jöttél rá, hogy rajzolni is tudsz?
– Előbb tudtam rajzolni, mint írni. Már az általános iskolai osztálytársaimról megvannak a rajzaim, egy az egyben hasonlítanak és egy vonalasak, mint a Hócipőben, sosem tanultam.
– A szövegeket, aranyköpéseket ki írja?
– Hát azok idézetek. Leülök a híradók elé és lerajzolom és még a szöveget is felírom az alatt a perc alatt, amíg mutatják a beszélő fejet.
– Nem hiányzik az MTV? És a Vidám Színpad?
– Én a tévében 94-98 közt tolmácsként dolgoztam, szakszövegeket és leveleket fordítottam. Leszámítva egy CEU-s mesterfokozat megszerzését, ma is azt csinálom, csak egy másik cégnél és nem állásban, hanem szerződéssel. Riportalanyként pedig évente párszor bőven elég bemenni egy stúdióba. Persze bosszant, hogy minden ok nélkül kirúgtak a jobboldali kormány alatt, nyilván a humorista működésem miatt. A Vidámon ma is játsszák a darabokat, amikben dramaturg voltam, és amíg ott voltam, közben is fordításokból éltünk, úgyhogy nem érint, hogy feloszlott a társulat. Legalább csinálhatom a doktoriskolát a Rabbiképzőben.
– Milyen gyakorló, imádkozós zsidónak lenni Magyarországon?
– Mindenkinek másmilyen. Én a lakásomtól nem messzi lévő Alma utcai szeretetház imatermébe járok szombatonként és azt szeretem, hogy kilencvenéves emberek élményeit hallgathatom és néha gyönyörűen énekel a szintén vendégeskedő két Berkovits, apa és fia. Én felnőtt koromban lettem aktív zsidó s engem az fogott meg, hogy ez a szó héberül lét-visszhangzót jelent. Megnyugtat, hogy itt van értelme az istennévnek, (Léteztető) szemben mondjuk az „isten” hangsorral, amiben már nehéz hallani az ős-tényt vagy ős-te szót. Világos, hogy a jó is meg a rossz is tőle jön, tehát csak jelképekkel, jelképes tettekkel lehet visszhangozni. És az is világos, hogy minden irányzatban van jó is meg rossz is, sőt minden vallásban és az ateizmus is érthető számomra, nem ijesztő és nem csak ellenséges.
– Havonta hányszor jelenik meg álmodban Izrael?
– A zsidó lét visszhangzik az álmaimban, (akár közvetve, hogy megjelenik egy náci például) de konkrétan Izraelről mostanában nem álmodtam, tíz éve el se jutottam oda.
– Mivel telnek a napjaid?
– Ha nem a szakdolgozatomon dolgozom (karikatúratörténet) és túl vagyok a napi szakanyagokon, akkor a regényemet szerkesztem (dédnagynéném, a regényíró Ritoók Emma jegyzetei alapján új szempontokat találtam a Habsburg Rudolf – Vetsera Mária tragédia kapcsán). Azonkívül szervezem az ateista-vallásos és homó-heteró-ex-meleg párbeszéd egyesületet, mert ezek a kérdések megérdemlik az odafigyelést, esetleg konferenciázást. Manapság még választásokat is befolyásolhatnak ilyen át nem gondolt érzületi tömeghisztériák és ez senkinek nem hasznos.
– Köszönöm a beszélgetést.
