Délelőtt tíz órakor országszerte megszólaltak a szirénák április 25-én Izraelben, a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Emléknapján. A munkahelyeken, iskolákban, az utcákon a zsidó állam polgárai némán emlékeztek a hatmillió áldozatra.
A Jad Vasemben koszorúzással, a Knesszetben nevek felolvasásával emlékeztek. Az ifjúsági mozgalmak találkozójának szintén a Jad Vasem adott otthont.
Az emléknap előtti hétfőn Mose Kacav elnök és Ehud Olmert ügyvezető miniszterelnök túlélők és külföldi diplomaták jelenlétében emlékeztettek a 60 évvel ezelőtt történtekre. Kacav elnök beszédében – bár név szerint nem említette – az iráni fenyegetés komolyságára hívta fel a nyugati világ figyelmét. Olmert kijelentette, hogy Izrael soha nem felejti a zsidó milliók emlékét és mindig képes lesz megvédeni önmagát. Felszólította a nemzetközi közösséget, hogy védje meg a fényt, a szabadságot, az igazság és az emberi méltóság értékeit.
A megemlékezésen túlélők gyújtottak hat fáklyát az elpusztítottak emlékére: Hasia Borenstein, aki Lengyelországban az ellenállásban harcolt, Menachem Frenkel, aki Belgiumból Dél-Franciaországba menekült és ott bujkált, Hedy Hirsch, akit Csehszlovákiából halálmenetben hajtottak Auschwitzba, Uri Hanoch, aki Litvániában, a kovnoi gettóban és több koncentrációs táborban élte túl a vészkorszakot, a lengyelországi Esther Burstein, aki Auschwitzból halálmenetben gyalogolt Bergen-Belsenbe, és Kalman Bar-On, akit a Dél-vidékről deportáltak Auschwitzba, ahol ikertestvérével Dr. Mengele kísérleteit kellett elszenvednie.
A csípős esti szélben túlélők, családtagok és az Izraeli Hadsereg katonái némán hallgatták Kacav elnököt, aki arról beszélt, hogy egy generáció múlva már nem lesznek köztünk szemtanúk, csak az örök életű dokumentumok, melyek célja, hogy minden generáció felismerje, a holokauszt lángjai közül menekült meg.
