Rosdy Pál, vilag@hetivalasz.hu
A meglepetések pápájának nevezte XVI. Benedeket Paul Zulehner professzor, a lelkipásztori teológia népszerű tanára a bécsi egyetemen. A 482 év óta első, egy éve megválasztott német (bajor) pápa, aki húsvét vasárnapján töltötte be 79. életévét, szokatlanul nyílt politikai állásfoglalásával is figyelmet keltett.
Húsvétvasárnap délben, Urbi et Orbi (A városnak és a világnak) adott áldása előtt hagyományosan beszédet mondott, és ebben szokás szerint felsorolta a világot sújtó vagy fenyegető veszélyeket. Iránt érintően meglepően éles fogalmazásban. Említette a szudáni Darfur régió évek óta elviselhetetlen humanitárius helyzetét, az afrikai Nagy-tavak vidékének még mindig be nem gyógyult sebeit és a kontinens más feszültségeit. Az iraki erőszak felett a béke győzedelmeskedését kívánta, majd a Szentföldön „kitartó” tárgyalások útján Izrael állam biztonságát és a palesztin nép „valódi” államának létrehozását szorgalmazta. Latin-Amerika népeinek jobb életfeltételeket kívánt. Sürgette az emberrablások megszüntét, a demokrácia erősödését. „Ami a nukleáris kérdéssel kapcsolatos nemzetközi válságokat illeti – nyilván elsősorban Irán, de Észak-Korea esetében is -, komoly és őszinte tárgyalások útján mindenki számára tisztességes megegyezést kell elérni” – mondta.
Világszerte felfigyeltek a húsvéti pápai üzenet hangsúlyváltozásaira. A szudáni Darfur-vidék népirtása, melyre vonatkozóan már több nemzetközi megállapodás hiúsult meg, és egyáltalán az úgynevezett „elfelejtett kontinens” problémái a katolikus egyház perspektívájában első helyre kerültek.
A KÖZEL-KELETI BÉKÉÉRT
A Szentföld véget nem érő konfliktusa még soha nem szerepelt ilyen konkrét megfogalmazásban húvéti üzenetben. Nem csupán a közel-keleti béketárgyalások folytatását sürgette a pápa, hanem egy „valódi” palesztin állam létrehozását. Eddig is ez volt a vatikáni álláspont, de korábban nem nyomatékosították. A pápa természetesen leszögezte, hogy Izraelnek joga van ahhoz, hogy biztonságban éljen, de a palesztin választások utáni helyzetben különösen fontos a palesztin állam melletti kiállás és a kitartó párbeszéd sürgetése.
A kritikai hangvételéről ismert Hans Küng német teológus – a pápa egykori tübingeni kollégája – azt emelte ki a bajor rádióban, hogy Benedek pápa az iráni helyzetet illetően mennyire szuverén módon foglalt állást. Nem követte a nyugati álláspontot, mely Iránra hárítja a felelősséget, hanem mindkét felet tárgyalásra szólította fel a tisztességes megegyezés érdekében. Küng elismeréssel nyugtázta a pápa szavait a Hamasz választási győzelme és kormányalakítása utáni közel-keleti helyzetről is. A pápa szerinte azt sürgette, hogy a párbeszéd folytatódjék. Ellenkező esetben egyre szélsőségesebb irányzatok kerülnek előtérbe.
JÖVŐRE IZRAELI LÁTOGATÁS
A pápa április 19-i audienciáján élesen elítélte a tel-avivi merényletet. „Egy nép legitim jogait nem lehet ilyen szégyenteljes, méltatlan cselekedetekkel védeni” – mondta. Izraeliek és palesztinok nem sodródhatnak „tragikus tévútra”, hanem lépéseket kell tenniük a békés és biztonságos együttélés felé. Ugyanannak a menynyei atyának a gyermekei – figyelmeztetett a pápa.
XVI. Benedek nagy figyelmet szentel a keresztény-zsidó párbeszédnek. Meglátogatta a kölni zsinagógát, többször fogadott magas rangú zsidó delegációkat. Izrael vezetői többször is megerősítették, várják a látogatását, és most úgy tűnik, jövőre sor kerül az útra, ha a konfliktus nem éleződik tovább. Talán feltételként is felfogható, amit a pápa a Szentföldre vonatkozóan mondott húsvétkor. És az is, hogy a szentföldi keresztény épületek jogi és pénzügyi helyzetéről folyó izraeli-vatikáni tárgyalások végre az ígért eredményre vezetnek. Egy izraeli pápalátogatás – immár jubileumi alkalom nélkül – a palesztin népnek s benne a csökkenő számú kereszténynek is üzenet. Talán azért is, mert a pápa nem diplomata, hanem teológus író: nyíltan és világosan fogalmaz.
A meglepetések pápája? Új politikai stílus a Vatikánban? Folytonosság és változás Rómában? Ilyen és hasonló kérdések merülnek fel a pápa politikai kijelentései hallatán. Vegyük sorra a kérdéseket!
Több mint huszonöt évi pápaság után a bennfentesek számára még az is meglepetés lehet, hogy más a hangszíne, hanghordozása, rövidebben fejezi ki magát, „visszakapcsolta a sebességi fokozatot” (kevesebb szentté avatás, kevesebb audiencia, kevesebb utazás, dekrétum). Ha van egy kis ideje, zongorához ül, és Mozartot játszik. Amikor pápa lett, a vele negyven éve tegeződő Lehmann bíboros így szólította meg: „Szentatya, kedves Joseph!” Mire ő ezt mondta: nyugodtan hagyd el a szentatyát! II. János Pál minden évben nagycsütörtökön levelet intézett a papokhoz, Benedek pápa nem tette. Wojtyla pápa minden nagypénteken délután gyóntatott a Szent Péter-bazilikában, utóda nem. Mindez azonban aligha érinti az igazi változásokat.
Az már szokatlanabb, hogy a Hittani Kongregáció huszonnégy éven át volt vezetőjéről, akit a világban sokan csak főinkvizítornak neveztek, kiderült – munkatársa, Walter Kasper bíboros mondja -, hogy nem szereti a feladatokat parancsszerűen fogalmazni. Igényli az ügyek megbeszélését, s csak ezután dönt a tennivalóról.
A Vatikánban a tanítás és hagyomány a folytonosság alapja, de a Római Kúria, a világegyház nagy múltú, bár mindig korszerűsödő hivatalrendszere is hozzájárul ehhez. A folytonosság és változás klasszikus példája, ahogyan XVI. Benedek pápa a Római Kúria most esedékes reformját, átszervezését készíti elő. Maga a pápa, aki huszonnégy évig főhivatalt vezetett, nyilván pontosan tudja, milyen problémákra kell megoldást találni. Mégis hónapok óta fogadja a kúria vezetőit, megbeszéléseket folytat. A reform a jelek szerint kis lépésekben, zökkenőmentesen fog lezajlani.
A KÚRIA REFORMJA
Valahogy így változik, válhat megnyilatkozásaiban is egyre nyíltabbá Benedek pápa szava a világ nagy erkölcsi, emberjogi katasztrófahelyzeteit illetően. XXIII. János pápa 1962-ben sikeresen járult hozzá a kubai válság megoldásához, a világháború elkerüléséhez. Az iraki háború megakadályozására irányuló diplomáciai küzdelem II. János Pál pápa részéről 2003-ban sajnos nem vezetett eredményre. Az iráni konfliktus békés megoldásáért a törékeny alkatú Benedek pápa húsvéti üzenetével megkezdte a küzdelmet.
A tisztségéről leköszönő Carlo Azeglio Ciampi olasz köztársasági elnök táviratában ezt írta a pápának: „Az ön apostoli küldetése az emberi méltóság, szabadság és szolidaritás védelmében, a türelmetlenség és fanatizmus leküzdésére erőt sugároz mindenkinek, hívőknek és nem hívőknek egyaránt.”
DIPLOMATA PÁPÁK
A pápai diplomácia 1600 éves múltra tekint vissza. Már régen nem csupán a katolikus egyház szabad működésének biztosítása a célja, hanem a vallásszabadság és a többi szabadságjog tiszteletben tartásáért dolgozik.
Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában foglaltak maradéktalan betartásáért tevékenykedik. Az elmúlt száz év pápái majdnem mindnyájan diplomaták is voltak. XIII. Leó pápa a diplomataképző Egyházi Akadémián is tanult. XV. Benedek, XI. Piusz korábban a pápai diplomáciai testületben is szolgált. XII. Piusz a diplomácia professzora volt az Egyházi Akadémián. VI. Pál a diplomataképzőn is tanult. Joseph Ratzinger azonban kizárólag teológiatanár, teológiai szerző és aztán főpap volt egész pályafutása során.
