A diaszpórában élő modern nőknek lesz köszönhető az iszlám reformja, amely megszabadítja majd a muzulmán világot fanatikusaitól – véli Salman Rushdie brit író a Marianne című francia politikai folyóiratnak adott interjújában.
A Sátáni versek című művének megjelenését követően 1989-ben istenkáromlás vádjával Khomeini ajatolláh iráni vezető felszólította a világ muzulmánjait Salman Rushdie megölésére. A brit író elmondása szerint azóta elfelejtve személyes tragédiáját újra az írók normális életét éli, és rendszeresen jár Indiába.
Legújabb regényében a Salimar, a bohóc című műben annak a tiszta és nyitott iszlámnak a haláláról írt, amelyben különböző származású emberek éltek együtt, és amelyre ma nosztalgiával gondol a saját bevallása szerint ateista író. Szerinte ennek, a kortárs iszlám vezetői által lerombolt, valaha létezett világnak a tudatosítása nagyon fontos, mert ez fogja előidézni a muzulmánok lázadását a fanatizmus ellen, amely az iszlám világban csak belülről indulhat meg. „A Szovjetunióról is azt hittük, hogy elpusztíthatatlan, és aztán az egész szétporladt!” – tette hozzá.
Rushdie szerint a világ mára megértette, hogy az ellene indított hadjárat nem egyedi eset volt, amelyre mindig is próbálta felhívni a figyelmet, de sokáig senki nem hallgatott rá.
A fanatikusok nagyon bonyolult emberek, a kamikázék pedig a leggyengébbek, akiket egyszerre határoz meg személyes sorsuk és a külső manipuláció. Az iszlámizmust nem lehet a jó és a rossz fogalmaival megragadni, mert egy teljesen ellentmondásos világot jelent – véli Rushdie, aki szerint az iszlám reménye a diaszpórában rejlik, ugyanis ott a vallás nem keveredik az állammal. „Mindig azt gondoltam, hogy az iszlám reformja a nőkkel fog kezdődni. Az iszlámnak a modernitással van baja, a modernitást pedig mindig a nők kezdeményezik” – állítja Salman Rushdie.
