Nagyon nehéz a visszatekintés, hiszen évszázadokat ölel fel. Segítségünkre van dr. Schweitzer Józsefnek, ki hosszú évekig pécsi főrabbija volt, a város zsidóságának történetéről szóló könyve. A szerző szerint a legrégibb adat arra utal, hogy 1467-ben már élt zsidó család Pécsett. A városkapun kívül élő zsidóknak jelentős szerepük volt a korabeli kereskedelmi életben, akik a következő században már rendszeresen bejártak a városba.
A 19. sz. elején egy Engel Péter nevű Bonyhádról származó zsidó engedélyt kap az egyik pécsi ház megvásárlására, melynek azt követően 15 éven át tulajdonosa. Ott az egyik szoba szolgált a pécsi zsidók első templomául. Rendezett hitközség létrehozására 1840-ben került sor. Ebben az évben kezdi meg pécsi működését Lőw Izrael megyés főrabbi.
A város zsidósága nem csupán anyagi eszközeivel, hanem saját személyében is kész volt részt venni a magyar szabadságharcban. 1852-ben jött létre a hitközség iskolája., melyet 1860-ban a főtanoda ünnepélyes megnyítása követett. A kiegyezés évében 1623 zsidó élt a városban. Gazdaságának fejlesztéséből a hitközség tagjai kivették a részüket, kereskedelmi (pl. borkereskedelem) és iparvállalkozói tevékenységgel. Az első pécsi újság megalapításában is szerepet játszottak, aktívan közreműködtek a kulturális és szellemi életben, a város zenei életében megbecsült helye volt a zsidó templom kórusának.
Az I. világháború vérzivatarában a zsidó hitközség 92 tagja lelte halálát. Nemsokára, ezt követően kezdetét vették a zsidók elleni uszítások, szervezkedtek az antiszemiták, több támadás érte a város zsidó lakosait. 1937 februárjában a pécsi egyetemisták vonultak fel a városban zsidó ellenes jelszavakat kiabálva, zsidó vallású kereskedők kirakatait zúzták be.
1938-tól lépnek hatályba az ún. zsidótörvények. Ezzel minden korábbinál válságosabb szakasz kezdődött a pécsi zsidóság életében is. Kötelezték a 18-48 év közötti zsidó férfiakat a munkaszolgálat teljesítésére, rövidesen halottai is voltak ennek a kötelezettségnek, de a gyászjelentések közlését a helyi sajtóban megtiltották.
Az ország 1944-es német megszállása után letartóztatások, kifosztások következtek, a városban 4200 lakost köteleztek a sárga csillag viselésére. Május 9-én megkezdték a gettóba költöztetést, majd a pécsi zsidókat a környékbeliekkel együtt június 4-én deportálták.
A háború után, a nagy vérveszteségek következtében, 600-700 volt azoknak a száma, akiket a zsidó hitközségben nyilván tartottak. 1948-ban iktatták be Schweitzer Józsefet pécsi főrabbinak. Ebben az időben a hitközségnek volt temploma, iskolája, szeretet otthona. Sajnos az iskola az államosítások után, a szeretet otthon 1953-ban szűnt meg zsidó intézményként működni.
1999 tavaszán, hosszú várakozás után, a zsidó elemi iskola épületét visszaadták a hitközségnek. Felújítás után a hitközség céljainak megfelelő imatermet, dísztermet, irodákat alakítottak ki, biztosították egy kóser konyha működését. Így az épület a hitélet és a közösségi élet háza lehetett.
Külön kell szólni az 1869-ben felavatott, a város műemlék jellegű zsinagógájáról. A több mint ezer fő befogadására alkalmas épület a déldunántúl legnagyobb zsinagógája. Művészet- és ipartörténeti jelentőségű a zsinagóga Angster-orgonája, mely a híres pécsi mester első munkája volt. Sajnos mind az épület, mind az orgona olya mértékben megromlott, hogy mindkettő felújításra szorult. Széleskörű támogatással ezekre is sor került. Fokozatosan megkezdték az épület külső falainak felújítását, jelenleg csak az északi fal van vissza. Sajnos a feltétlenül szükséges belső renoválására eddig nem sikerült anyagi forrásokat biztosítani. Az Angster-orgona felújítása megtörtént, ünnepélyes felavatására sor kerülhetett. A zsinagóga kiváló akusztikája, az orgona lehetővé teszi, hogy a hangversenyterem hiányában szenvedő város több színvonalas zenei rendezvényét tartsa meg, ezekkel az érdeklődő közönség igen elégedett.
A történeti visszatekintés után szólni kell arról, hogy a csekély létszámú pécsi hitközség napjainkban is működik. Rendszeresen megtartják az imaházban a pénteki, szombati istentiszteleteket, a nagy ünnepeken megnyitják a zsinagóga kapuit. Sajnos napjainkban a hitközség tagjainak többsége a hetven éves kor körül van, kevés a fiatal, aggasztó a gyülekezett jövője. A zsidó vallást napjainkban is vállaló pécsi polgárok többsége megbecsült tagja a város gazdasági, szellemi, kulturális életének, teljesítményeikkel méltó utódai tiszteletre méltó elődeiknek, hozzájárulva ahhoz, hogy 2010-ben Pécs Európa Kulturális Fővárosa legyen.
Mitzki Ervin
