A hagyományoknak megfelelően ezúttal is az iskolai tavaszi szünetben, április 14. és 17. között rendeztük meg a harmadik Habó-korszak harmadik évének harmadik táborát a Mátrában lévő Sástón.
Mint ahogy minden táborunknak, a mostaninak is volt egy fő témája, ám ezúttal a hangzatos fogalmak helyett egy egész különleges témát sikerült találnunk. Nehéz is lenne egy szóval leírni, hiszen egy egész kis történet kapcsolódik a témaválasztáshoz: a kenben végzett egyik nagytakarításunk során egy aprócska, vörös kötéses, poros kis könyvecskét találtunk, melynek borítóján cím helyett mindössze egy szám szerepelt: 15. Belső címlapjáról kiderült, hogy a magyarországi Habonim Dror fennállásának 15 éves évfordulójára adták ki, a keltezésnél pedig 1945 szerepelt. A kb. 50 oldalas írás szerzője szubjektív beszámoló formájában állít emléket a szervezet addig elért eredményeinek, tájékoztatja a jövő „chavérjait” a Dror és a Habonim összefogásáról, kemény munkájáról, háborús tevékenységéről, szervezetünk megalakulásáról, küzdelmeiről, problémáiról – egy szóval a múltunkról.
Ez a misztikus könyvecske gyakorolt ránk tehát akkora hatást, hogy elhatároztuk – bár elsőre még számunkra is furcsán hangzott -, hogy az egész tábort köré fogjuk építeni, visszarepülünk a múltba, és megpróbáljuk átélni hetven évvel ezelőtti elődeink életét. Érkezésünk után nem sokkal rövid kirándulásra indultunk, hogy felderítsük a környéket, és a mozgalmi időket idézve ásót, gereblyét és egyéb eszközöket ragadtunk munkás elődeink mintájára.
A háborús környezetet – és így az egész könyv hangulatát, a tábor témáját, illetve kivételes módón egyúttal a keretjátékot is – az első éjjelre szervezett ébresztős programmal vezettük be, amely során a három különböző csapatnak az éj leple alatt besúgóktól, jó akaróktól és segítőktől kapott információk és eszközök segítségével kellett az ellenséges katonák elől bújkálva és menekülve merényletet végrehajtani az ellenséges katonai támaszpontnak kinevezett közeli kilátó ellen. Ugyanez a kilátó volt a helyszíne annak a programunknak is, amellyel pár nappal később Szenes Hannának állítottunk emléket: miközben az egykori fúrótorony tetejére igyekeztek, hogy a festői szépségű tájat a magasból csodálhassák, a szédítő csigalépcsők végtelenjében a négy emeleten lévő állomások nyújtottak pihenési és egyben ismeretszerzési lehetőséget a táborozóknak.
Minden táborozó részt vett azon a cionista kongresszuson, amelyen a korbéli szervezetek képviselőiként hosszasan vázoltuk a kétségbeejtő helyzetünket, majd megszületett a varsói gettólázadás ötlete, aztán a korcsoportos foglalkozáson a kisebbek hamis útlevelet készítettek és a fegyverkereskedővel alkudoztak, a nagyok pedig hosszasan elemezték a helyzetet és vitáztak a jó megoldásról, majd részletes terv kidolgozásával próbálkoztak.
A könyvecske végig velünk volt, és nem csak a mindennapos tábortűz körül, de a legkülönbözőbb helyzetekben olvastunk fel belőle odaillő részleteket. A hazatérést az Izraelbe vándorlással hoztuk párhuzamba, útravalóul pedig mindenki egy habonimos kalapácsot kapott, hiszen építők vagyunk (habonim jelentése héberül), és „a” könyvből megtanultuk, hogy építenünk kell a cionizmust, az új hazát – no meg egy kalapács ugye bármikor jól jöhet… 🙂
Azt, hogy nem csak én gondolom, hogy ez volt eddigi legsikeresebb táborunk, leginkább a tábor utáni szokásos szombaton tartott kertiparti népszerűsége bizonyította, de ha ez még nem lenne elég meggyőző, a pár chanich által készített madrichoknak szánt meglepetés oklevél köszönetnyilvánítása magáért beszél.
Szombatonként tehát továbbra is tárt kapukkal, változatos programokkal (és csocsóasztallal!) várja a 6 és 18 év közötti fiatalokat a Jávorka Ádám u. 15., az újjászületett Habonim Dror. (infó: www.habonim.hu, habonimdrorhungary@yahoo.com, (20)9111-759
Zsoozsy
