A Hamász megnyerte a január végi választásokat, meg is alakította kormányát, ám pénzügyi és diplomáciai vákuumba került. Izrael megtagadta a rajta keresztül eladott palesztin áruk adójának átutalását, az Egyesült Államok és az Európai Unió pedig a korábban még rendszeres segélyek folyósítását. A következmény: 165 ezer palesztin közalkalmazott már hetek óta nem kapja meg a fizetését. Ez csak azért nem fokozta az elviselhetetlenségig a palesztinok nyomorát, mert a humanitárius segélyek továbbra is érkeznek. Ami pedig a diplomáciát illeti, a Nyugat és Izrael nem hajlandó szóba állni a Hamász vezette kormánnyal.
Igazuk van? Erkölcsileg mindenképpen. Öngyilkos merényleteivel a Hamász ártatlan izraeli polgárok százait ölte meg. Hiszen hogyan magyarázná meg bármelyik izraeli kormány a terrorszervezettel való kapcsolatfelvételt azon polgárainak, akiknek hozzátartozója pusztult el valamely raffináltan barbár merényletben, vagy azoknak, akik túléltek ilyet, ám életük végéig viselik annak testi-lelki következményeit? Amellett a Hamász – állítson bármit is – nem annyira a megszállást megszüntetendő követte el mindazt, amit elkövetett, hanem sokkal inkább saját hatalomra jutása érdekében. A kilencvenes évek oslói folyamata során, majd a Camp David-i kudarcot követően ez a szervezet torpedózott meg minden békekezdeményezést. Ehhez képest Izrael – és a Nyugat – kifejezetten nagyvonalú volt, amikor azt ajánlotta: megszünteti a Hamász bojkottját, ha az elismeri a zsidó államot, lemond a terrorról és elfogadja az eddig kötött izraeli-palesztin megállapodásokat.
Egy szó, mint száz: a Hamász bőségesen rászolgált a büntetőintézkedésekre. A politikában – és különösen a nemzetközi politikában – azonban más a mérce, mint a társadalomban. Mert aki az előbbi közegben minden áron ragaszkodik az igazságossághoz, az nagyobb igaztalanság előtt nyithat utat, mint amilyent megtorolni kíván. Félő ugyanis, hogy a Hamász pénzügyi-diplomáciai bojkottja visszakényszeríti a szervezetet a terrorizmusba.
Gondoljunk csak Moamer el-Kadhafi líbiai vezető esetére! Nehezen mérhető fel, hány ártatlan ember halála szárad a lelkén. Miután azonban megváltoztatta politikáját és kártérítést fizetett, a Nyugat megbékélt vele és partnerévé fogadta. Ami önmagában még nem jelenti azt, hogy a politika piszkos dolog lenne. Csak éppen más szabályok szerint a játszák.
Kepecs Ferenc
