Izraelben minden idők legnépesebb kormánya alakul
Irán nukleáris ambícióit elsősorban Izraelben tekintik halálos fenyegetésnek. Olyannyira, hogy újabb kém-műholdat küldtek a világűrbe az iráni atomközpontok megfigyelésére. Izraelben természetesen más is napirenden van, az például, hogy a parlamenti választások után az országnak minden idők legnépesebb, csaknem harmincfős kormánya lesz. A Panoráma forgatócsoportja a helyszínen mérte föl a koalíciós erőviszonyokat.
*
IZRAEL: HOGYAN TOVÁBB?
Így készült az ünnepi macesz az egyiptomi rabságból való szabadulás, a pészah idei ünnepére. A pékség a Tel-Avivhoz közeli Kfar Habad ortodox, lubavicsi közösségéé. A vallási előírásokat betartó zsidók csak kovásztalan kenyeret esznek az exodusra való megemlékezés napjaiban. Itt a legtisztább körülmények között, ügyelő rabbi keze alatt folyik a serény munka. Hogy az „igazi” maceszből jusson minél több hagyományőrző család asztalára.
A húsvéttal idén is egybeeső ünnep felhőtlennek ígérkezett: Izrael túl volt a választások kenyértörésén, s a pozícióba került pártok komótosan készülődtek a kormányhatalom tortáján való osztozkodásra.Pészah idején aztán újabb öngyilkos robbantás zökkentette vissza Izraelt az ünnepi emelkedettségből a Közel-Kelet zordon valóságába. A januári palesztin választások környékén beállt terror-szélcsend óta ez volt az első ilyen merénylet.
A támadást a megboldogult Arafat elnök választásokon alulmaradt pártja, a Fatah egyik fegyveres csoportja is magára vállalta. A hatalomból kibillentett Fatah ma kutya-macska barátságban él a kormányzó és terrorista szervezetnek bélyegzett Hamasszal is.
Mohamed Horeni Fatah-vezető, Ciszjordánia: – Úgy gondolom, ki kell várnunk az új választásokat. Addig is létezünk, és többségünk van a palesztinok között. Szerintem a palesztinok is most, hogy a Hamasz, amely első alkalommal került hatalomra, ráébrednek majd a hibáikra és jogaikra, arra, hogy kinek miben van igaza. Tehát a Hamasz addigra nem valamiféle égbeli hatalom lesz, mint amikor még ellenzékben volt. Az élet kérdéseivel fog foglalkozni és persze hibákat is el fog követni.
A Hamasz hanyatlásának kivárásához azonban türelem kell. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint ugyanis az iszlamista párt támogatottsága 43-ról 46 százalékra nőtt a megszállt területeken. Dacára a politikai és gazdasági nyomásának.
Omar Abdel Razek, a Hamasz-kormány pénzügyminisztere: – A politikai folyamat nagyon bajosan haladt már a néhai Arafat elnök idején is, aki megadta az izraeliek által megkívánt összes elismerést, aki elítélte a terrorizmust, az úgynevezett terrorizmust, elvetette az ellenállást, sőt még le is tartóztatta a mi szabadságharcosainkat. És miközben ő mindezt megtette, Izrael semmit sem adott cserébe. Akkor én miért mennék végig ugyanazon az úton és tenném meg ugyanazokat a lépéseket? Tanulnunk kell a testvéreink tapasztalataiból, nem igaz? Nem tehetem meg ugyanazokat a lépéseket a semmiért.
A Hamasz által el nem ismert Izrael ezúttal nem reagált megtorlással a pészah idején elkövetett merényletre. Ehud Olmert miniszterelnök az önmegtartóztatás gesztusával jelezte: nem kíván újabb olajat önteni a tűzre. A kormányfő elődje, Ariel Saron példáját követve újabb megszállt területek kiürítésére készül.
Dán Ofry, a Kelet Népe főszerkesztője: – Amennyiben Ehud Olmert, a Kadima párt vezetője a gyér eredmény ellenére is megalakítja a koalíciót és minden jel arra mutat, hogy végül is sikerülni fog neki, akkor az is biztos – és csak idő kérdése -, hogy előbb-utóbb mikor kerül sor egy újabb nagyméretű, sokkal nagyobb méretű visszavonulásra, mint ami a gázai sávban történt.
A fenyegetettség ellenére az áprilisi izraeli választások fő témája nem a biztonság, hanem a jólét volt. Legnagyobb meglepetésre egy új párt, a nyugdíjasok pártja, meglovagolva a vesztes Likud gazdasági szigora által keltett elégedetlenség hullámait, a negyedik helyen futott be. Az Olmert vezette Kadima a vártnál kevesebb, mindössze 29 mandátumot szerzett a 120 fős kneszetben, ezért rászorul a 19 képviselővel rendelkező Munkapárt támogatására. Ám a kormányfő 84 fős nagykoalíciót akar, bevonva a keményvonalas orosz ajkúak és a vallási pártok képviselőit is. Vajon minek nevezhető e rendhagyó parlamenti akrobatamutatvány eredménye?
– Kívülről szemlélve ezt az újonnan alakuló kormányt, nagyon nehéz jellemezni, hogy milyen kormány ez? Vajon centrista lesz, vagy bal-közép?
Juli Tamir munkapárti miniszterjelölt: – Ez egy balközép kormány lesz, amely hajlik majd a szociális érzékenység felé azon az alapon, hogy Izraelnek vissza kell térnie a jóléti államhoz. Külpolitikai kérdésekben alapvetően galamb lesz és pragmatikus és inkább balra hajló a szociális kérdésekben.
– Még akkor is, ha a kormányba bekerül az oroszok által támogatott párt, a Hazánk Izrael is?
– Liebermann? Nem, nem hiszem, hogy ő ott lesz, arra nincs lehetőség, hogy Liebermann velünk együtt részt vegyen a kormányban.
Olmert türelmesen csöpögtetett érveinek hatására azonban úgy tűnik, olyanok is összeférnek majd a kormányban, akik korábban erre nem mutattak hajlandóságot. De – például a palesztin-kérdésben vallott meggyőződések sokfélesége miatt – nem lesz könnyű együtt tartani őket. Vegyük például ezt a Tel-Aviv környéki kibucot, a Givat Brennert. Lakóit a világ realitásai végül rákényszerítették, hogy szakítsanak kommunisztikus életmódjukkal. Őrzik hagyományaikat, de ma már a piacra termelnek, fizetést kapnak. Ingyenes otthont tartanak fent a közösség hajlott korú, a holokausztot túlélt tagjai számára, de óvodájukban pénzért is vállalnak gyermeknevelést. A kibucnyikok többsége mai is békepárti és baloldali szavazó.
Saul Silo, a Givat Brenner kibuc titkára: – Ha a palesztinok hajlandóak velünk tárgyalni, akkor mi is akarunk velük beszélni és együtt megállapodásra jutni. De a Hamasz miatt, mint ahogy Olmert is mondja, most más a helyzet. De mi így is akarnánk velük beszélni és megállapodni. Belefáradtunk a háborúskodásba és békét akarunk.
Hat évtizede, Izrael Állam megalakulásakor az első miniszterelnök, Ben Gurion vallotta szocialista elképzelésekkel szembeszegült a vallási vezetők akarata. A rabbiknak múlhatatlan érdeme, hogy a történelem hányattatásain át megőrizték a zsidóság önazonosságát. A kétfajta irányzat akkori egymásnak feszülése miatt az országnak azóta sincs alkotmánya. Izrael végül nem vált sem szocialista, sem vallási állammá, itt is a kapitalizmus eresztett gyökeret. A kibucnyikokhoz hasonlóan elkülönült közösségekben élnek a nagy vallási tanítók követői is. Ismét a lubavicsi ortodoxok lakta Kfar Habadban járunk. Itt a jogot az Ígéret földjének birtoklására, az Ószövetségre vezetik vissza. Az itteni emberek a vallási pártokra szavaztak, amelyek szintén helyet kapnak a mostani kormányban. A maguk módján ők is békepártiak, de szerintük nincs helye az arabokkal szembeni engedékenységnek.
Baruch Faigen: – Ha további engedményeket teszünk az ellenségeinknek, akik körülvesznek bennünket a szomszédos országokban és a céljuk a mi elpusztításunk, azzal csak növekedni fog az étvágyuk, hogy újabb engedményeket tegyünk nekik. Ez nem hozza el a békét. Éppen ellenkezőleg: végül elvezet egy ponthoz, ami rákényszerít minket, hogy háborúzzunk. És ez sem nekünk, sem nekik nem lesz jó.
A sokszínű és törékenynek tűnő nagykoalícióban tehát kemény alkuk árán fogják majd eldönteni, hogy milyen irányba is forduljon az izraeli kormánypolitika. Ehud Olmert, Ariel Saron nyomdokain haladva, hajlandóságot mutat a palesztinok kizárásával történő, egyoldalú területi rendezésre. Ezzel szemben Amir Perec, a Munkapárt vezetője – aki a kulcsfontosságú védelmi tárca várományosa – mindenképpen megegyezést akar. Vajon ki kit győz meg az igazáról?
Uri Avneri békeaktivista, publicista: – A Kadima párt minden körülmények között kisebbségben lesz a saját kormányában. Ennek a gyakorlati következménye az lesz, hogy ez nem a Kadima kormánya lesz, hanem a Kadima és a Munkapárt kormánya. Ez a kormány egyetlen napig sem lesz képes létezni a Munkapárt nélkül, ami a Munkapártnak nagyon fontos szerepet kölcsönöz a következő kormányban, sokkal fontosabbat, mint amennyit a képviselői helyeinek a száma alapján gondolni lehetne.
Hogyan tovább, Izrael? A kérdés az erőviszonyok ismeretében is fogós. És ne feledjük: a sérelmektől izzó Szentföldön a hosszú távú, ésszerű elgondolásokat rendre keresztülhúzzák az irracionális fordulatok. Mert ez a Közel-Kelet létének alaptörvénye.
