A MIÉP-pel kapcsolatos hírek az elmúlt egy hétben – finoman szólva – nem töltötték meg az újságok hasábjait (kevésbé finoman szólva egyetlen alkalommal sem tudták magukat beverekedni az országos médiába). A látszat és a csúfos választási eredmény ellenére a párt létezik, és – ha némileg megfogyatkozva is, de – aktívabban keresi a galíciai jöttmentek hadát minden fűszál mögött, mint valaha.
Csurka István”Az izraeli töke és a zsidó betelepedés célországává tett Magyarországon a 2006-os országgyűlési választásokon a legmélyebb, a nemzet összetartó eresztékeinek végső szétrepedésével fenyegető válság alakult ki” – olvasható a MIÉP elnökségének a szokásosnál is több citromlébe mártott pennájával megírt állásfoglalásában, mely az első forduló után került a nyilvánosság elé. A hazai szélsőjobb orgánumain keresztül az érdeklődők mégis arról értesülhettek: a párt tagságát a markáns, „szókimondó” nyilatkozat nem hatotta meg, többen elégedetlenségüknek adtak hangot a pártvezetéssel szemben. Az okok?
A radikális párt számára a választási eredmény arculcsapással ér fel – míg négy éve alig fél százalékkal maradtak le a Parlamentbe jutásról, most a Jobbikkal és az egyik kisgazdapárttal szövetkezve is csak 2,2 százalékra futotta az egyesült erőből. A párttagokban nem csak a MIÉP történetének második legrosszabb választási eredménye vethetett fel jogosan kérdőjeleket: Csurka István a két választás között eltelt tizennégy nap alatt több, egymásnak homlokegyenest ellentmondó iránymutatással is szolgált a szimpatizánsoknak a második fordulóval kapcsolatosan.
A választások éjszakáján, az eredmények ismeretében a pártvezér még kizárta az együttműködést bármely parlamenti párttal. A vereség után megjelenő első Magyar Fórumban (a MIÉP-hez legközelebb álló hetilapban) a pártelnök már úgy fogalmazott: „most nem a Fidesz és az MSZP-SZDSZ között kell választani, hanem a megmaradás és a pusztulás között”. A konklúzió „egyértelmű”: minden szimpatizáns szavazzon a választási finisbe második helyen forduló konzervatív gyűjtőpártra. A felajánlott segítségért cserébe – ekkor még – semmit nem várt a korosodó elnök.
Az, hogy a modern világban soha nem látott sebességgel zajlik az élet, leszűrhető abból is, hogy a MIÉP vezetősége rekord gyorsasággal bírálta felül mindkét korábbi álláspontját, és a Fidesz támogatására buzdító cikk megszületésének egy napos „évfordulóját” egy újabb közleménnyel ünnepelték az érintettek. Ebben Csurka a szavazástól való távolmaradásra buzdította nem csak saját, hanem a Fidesz híveit is. Sőt, a már megválasztott fideszeseket mandátumuk visszaadására szólította fel, mely a közlemény szerint új választások kiírását eredményezhette volna. A Fidesz válaszra sem méltatta az író erőfeszítéseit.
Győri Béla fotó: indexA párt vezetősége talán elfelejtette informálni a tagságot a legújabb fejleményekről, mindenesetre tény: a második fordulóban talpon maradt „harmadik utas” jelöltek bejelentették: visszalépnek a fideszes jelöltek javára (végül a három jelölt közül az egyik mégis elindult, Kossuth Lajos Nyírbátorban a szavazatok 0,8 százalékát szerezte meg). Egyúttal több alapszervezet is szembehelyezkedett az elnökség gyorsan változó álláspontjával. Győri Béla, aki húsz éven keresztül látta el a párt szóvivői funkcióját, lemondott. „Csurka Istvánnal, akivel húsz esztendőn át együtt dolgoztam, együtt gondolkodtam. Most először másként döntöttem, mint ő. Ezúton bejelentem, hogy szóvivői feladataimról fájó szívvel lemondok” – írta közleményében a politikus, aki „ebben az őrült helyzetben” arra kérte barátait és ismerőseit, hogy ők is szavazzanak a Fidesz jelöltjére.
Végül – már ha szabad a párttal kapcsolatban egy közismerten zsidó származású király nevét emlegetni – „salamoni” döntés született. „A MIÉP elnöksége nem szavaz a választások második fordulójában, ám a tagság magatartását nem korlátozza semmilyen határozattal” – jelentette be két nappal a kampánycsend beállta előtt Bükkfalvy Beatrix. A párt alelnöke úgy emlékezett az elmúlt napok zavaros történéseire: Csurka István nem zárkózott volna el a Fidesz támogatásától sem, de előzetes feltételeire a Fidesz nem is válaszolt.
A szélsőjobboldali szövetség sorsa is bizonytalan, de még több találgatás hangzik el a MIÉP-pel kapcsolatban. Egyes vélemények szerint a pártot érintő kérdésekben változás nem várható. Ezen álláspont hívei szerint a pártot a háttérből irányító Papolczy Gizella (Csurka István élettársa) minden „palotaforradalomra” irányuló kísérletet csírájában elfojt. Mások szerint a párt széthullásra van ítélve, szerintük eddig is Csurka István személye tartotta össze azt, márpedig a „korosodó pártelnök sem élhet örökké” – érvelnek. Megint mások a párt megreformálásában bizakodnak.
A Harmadik Út jövőjével kapcsolatban már kevesebb találgatás hangzik el. Kimondva – kimondatlanul egyértelmű álláspont körvonalazódik: a választásokra készülés hevében összebarkácsolt szövetség napjai még a szimpatizánsok szerint is meg van számlálva. A választások előtt még fél évvel is kifejezetten ellenséges volt a két alapszervezet – a MIÉP és a Jobbik – között a viszony. Bár a nézeteltéréseket a választási siker reményében egy időre félre tették, már a kampány alatt is számtalan alkalommal kiütközött: akadozik a kommunikáció, az egyeztetés a két párt között. A Jobbik részéről sokan úgy érvelnek: az őszi, önkormányzati választásokon nincs öt százalékos küszöb, így semmilyen komoly érv nem szól az összefogás mellett.
