GYÖRGY PÉTER
Az üres dívány
PSYCHOanalyse. Freud-kiállítás a berlini Jüdisches Museumban
Amikor 1989-ben Daniel Libeskind elnyerte a végül Zsidó Múzeum (Jüdisches Museum) néven nemzetközi hírűvé vált intézmény építészeti tervpályázatát, akkor a Berlini Városi Múzeum Zsidó Múzeuma (Jüdische Museum im Stadtmuseum Berlin)1 megvalósítására kapott megbízást. A kétféle elnevezés mögött hosszú évtizedeken át zajló lényegi vita húzódik meg.2 Mást jelent önálló épületben, elkülönülten bemutatni a német, illetve berlini zsidóság történetét, és mást a városi múzeum részeként prezentálni ezt a történetet. Berlin első zsidó múzeuma 1933 januárjában, egy héttel Hitler kancellári kinevezése előtt nyílt meg a mai múzeumhoz közel lévő, ugyancsak az elmúlt években rendbehozott Oranienburger Strasse 29-ben álló Új Zsinagóga (Neue Synagoge)3 épülettömbjében. A mai múzeum építészeti elrendezése is érzékelteti ezt a vitát, hiszen az épület két részből áll. Az új épület Libeskind dekonstruktív, a hiány és üresség architekturális megvalósításaként számon tartott kritikai térformálása, a régi pedig az 1735-ben épült, a második világháborúban lerombolt, majd 1963-ban újjáépített, s utóbb városi múzeumként szolgáló Kollegienhaus barokk palotája. Az 1946-ban lengyel zsidó családban,
