Az Európai Uniót teljesen megváltoztatta a bővítés, az újak ugyanis jellemzővé tették a közösségben a sokszínűséget. Egyébként a régieknek nem igazolódtak be a tíz új tagállamtól való félelmei, és a két év alatt egyetlen egyszer sem fordult elő például olyan, hogy a hetente 50-60 ügyben kialakítandó álláspont vitájának valamelyikét is blokkolták volna. Ebből természetesen nem az következik, hogy az unióban nincsenek valós konfliktusok – jelentette ki a Népszavának Gottfried Péter, az Európai Ügyek Hivatalának elnöke. Vele beszélgettünk a régi tagországok egymásközti viszonyáról és arról, hogy az újak okoznak-e valamiféle dilemmát.
A közvélekedésben felbukkan néha a megállapítás: az Európai Unió már rég megbánta a bővítést, mert az új tagországok a gondok sokaságával együtt érkeztek. A Miniszterelnöki Hivatal Európai Ügyek Hivatalának elnöke másként látja a kérdést.
– Jó szívvel állíthatom, és ez tény – bár el-elhangzik, mintha az újak és a régiek között lenne valamiféle határvonal -, a régi tagországok félelmei nem igazolódtak. Példaként említem, az elmúlt két esztendő alatt egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy a tíz új tagállam blokkolt volna egy kérdést. Sokkal mélyebbek az érdekek annál, semmint hogy újakra és régiekre lehetne redukálni a problémát és ezen a ponton húzni meg a határvonalakat – jelentette ki Gottfried Péter elnök.
A dilemmák jellegét példákkal érzékeltette. Az elmúlt időben az EU kiemelt témája volt az alkotmány. Vitája során kiderült, hogy a kis és a közepes államok érdekszempontjával azért kerültek szembe a nagyobbak, azért vált fontossá a méret, mert a lakosságarány döntő tényező volt. Vagyis ebben a nagyon fontos kérdésben sem az okozott problémát, hogy ki az új és ki a régi. Eklatáns példának tartja az elnök a költséghozzájárulás kérdését is, amely a nettóbefizetők és ellenlábasaik között váltott ki vitát. Mint azt Gottfried elmondta, a 19 országot magában foglaló kohézió barátai nem értettek egyet a többiekkel, akik amellett kardoskodtak, hogy a hozzájárulás ne haladja meg a bruttó GDP egy százalékát. A tizenkilencek viszont azzal érveltek, hogy szükség van financiális eszközökre ahhoz, hogy olyan dolgokra is legyen pénz, mint amilyennek a felzárkóztatás számít. Ez az eset is azt mutatja, hogy a viták határvonalát a különféle érdekazonosságok vagy érdekellentétek, vagy a kérdések megközelítési módjai húzzák meg.
– Hamisnak tartom azt a beállítást, hogy bármiféle megállapodásnak akadálya lehetne az, hogy ki hány éve tagja az Európai Uniónak. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a szervezet mentes lenne a valóságos konfliktusoktól. Ebbe tartozik annak az újragondolása is, hogy mivel tud az unió hozzájárulni az egyes országok fejlődéséhez. Érdekes dilemmává vált az EU integráció kérdése is, aminek a szükségességét a háború után nem kellett magyarázni. Csak hát az új generációnak még nem mindegyik tagja tette magáévá azt az evidenciát, hogy közösen egyszerűbben és jobban meg lehet oldani mindent – fejtette ki a szakember.
Szerinte egyébként fontos lenne, hogy az EU alkotmánnyal kapcsolatos vitákat országonként is végezzék el, hogy pozitív hatása lehessen a véleménycserének. Már csak azért is, mert minket, új tagállamként nagyon is érint ez a vita, hiszen történelmünk során először állunk teljes jogú résztvevőként Európa jövőjének alakítói között.
Természetesen szóba került az is, hogy az unió mély változások sorát indította el, amit deklarált is. Újdonságnak számít és persze feladat is a saját profil kitalálása és kidolgozása, ami egy-egy országot, közöttük minket határoz meg az EU-ban.
Gottfried Péter véleménye szerint az alkotmánymódosítás tulajdonképpen eldönti az Európai Unió jövőjét. Határozottan cáfolja azokat az állításokat, amelyek szerint megbénult az EU-ban a döntéshozatali eljárások rendszere. De mint mondja, meggyőződése: a jogdokumentummal kapcsolatos viták végére pontot kell tenni. Az ugyanis nem tartható, hogy két tagország elutasította, a fele elfogadta, néhány meg még gondolkodik. Le kell zárni a folyamatot – mondja -, aminek Magyarország a maga részéről eleget tett: ratifikálta az alkotmány tervezetét.
Ha a kontinens túllép ezen a gondon, van egy távlatinak tűnő, mégis napi fontosságú kérdés az EU-ban. Erről így beszélt az elnök:
– A 2007-től 2013-ig terjedő időszakra megszületett a pénzügyi megállapodás. Szerintem mégsem ülhetünk ölbe tett kézzel. Ha ugyanis mihamarabb, talán már 2008-tól, nem határozza meg az unió a legfontosabb területeken a közösségi politikát – mint mondjuk az agrárium vagy a kutatásfejlesztés – 2013 után döntésképtelen helyezetek jöhetnek létre – érvel Gottfried.
A dolog lényege persze nem más, mint távlatilag is eldönteni, hogy a tagállamok közösen milyen Európát akarnak kialakítani. Magyarország álláspontja szerint ezt a kérdést 2008-tól átfogó vita alá kellene helyezni. Kiemelt ügyként fogalmazódik meg, hogy a további bővítéssel kapcsolatban kinek mi az álláspontja.
– Véleményem szerint az Európai Uniónak nyitottnak kell maradnia, különösen a Nyugat-Balkán irányába. De rögtön hozzáteszem, ragaszkodnia kell a szigorú belépési kritériumokhoz, ami megnyugtatóan hat a tagországokra. Egyébként ezek azok az ügyek, amelyek során hazánk profilja kirajzolódhat – vélekedett Gottfried Péter. Majd hozzátette, vívmányainak megtartása mellett erőteljes reformra van szükség ahhoz, hogy a XXI. század Európai Uniója megszülessen.
Hogy megtaláltuk-e már a huszonötök között a helyünket?
– A csatlakozás eddig sem volt előnyök nélküli. Persze, beilleszkedésünk folyamatának nem vagyunk a végén. Belépésünket kifejezetten sikeresnek ítélem, hiszen csattanás nélkül, egy közepes méretű tagállamként be tudtunk kapcsolódni a közös munkába – mondja az Európai Ügyek Hivatalának elnöke.
Megváltozott válságtérkép
,,A volt Mezopotámia és környékének térsége ma a világ egyik legmélyebb nemzetközi válságának helyszíne. Ehhez természetesen hozzájárul a hidegháború befolyásküzdelmeinek negatív öröksége, hozzájárulnak a geostratégiai tényezők, a nyarsanyagkincsek kiaknázhatósága, s a globalizáció bizonyos erőszakvonásai is. Mindezeket tetézték a nemzetközi terrorizmus – különösen az iszlám vonalának – intenzív aktivizálódása, a most megbukott iraki totális rezsim közelmúltbeli agresszív háborúi, a kurdkérdés, a szunnita-síita szembenállás és természetesen a hosszú, hullámzó intenzitású, hol béke- és útitervekben reményt alkotó, hol embertelen vonásokkal újraéleződő palesztin-izraeli konfliktussorozat.
Irakot, ezt a környezetétől államformájában, a vallásnak a társadalomban betöltött szerepében és geostratégiai pozícióban is eltérő államalakulatot, a közvetlen történelmi előzmény, a hírhedt-híres Öböl-háború állította először a világpolitika középpontjába. A jelenlegi helyzettel a válságtérkép is változott, ezért kényszerül a politika és a szakma a Közép-Kelet új térségként való leírására.”
(Idézet Deák Péter: A félelem ellen című könyve)
Mit mutat az Eurobarométer a globalizációról?
Az Európai Bizottság megbízásából végzett TNS közvélemény-kutató Euróbarométer kutatása arra a megállapításra jutott, hogy az unió tíz tagállama közül négyben a globalizáció legeklatánsabb következményének azt tartják, hogy a különféle cégek azokban az országokban telepednek le, ahol olcsó a munkaerő. Egyébként a 25 tagállam 30 ezer polgárára kiterjedő felmérés szerint a kontinens közvéleményét jelentősen befolyásolja az a tény, hogy a multik egyre gyakrabban telepítik külföldre üzemeiket. A felmérés érdekessége, hogy rámutat arra: az új és a régi tagországok lakosai merőben másként ítélik meg a globalizációt.
A tizenöt régiben az emberek közel fele a globalizáció nem kívánatos következményének tartják a munkakínálat exportját, az újakban a véleménynek ez az aránya még a 30 százalékot sem éri el. A vállalatok áttelepedéséért a franciák 59, a belgák 56, a németek 51 százaléka okolja a globalizációt, de a hollandoknál ez az arány csak 13, a litvánoknál és a letteknél 14 százalék. A régi tagországokban az embereknek alig 10 százaléka értékeli pozitív globalizációs jelenségnek az anyaországok más országban történő pénzügyi, gazdasági befektetését. Aligha véletlen, hogy erről a kérdésről az új tagállamok polgárainak 18 százaléka vélekedik pozitívan. Egyébként a vállalatok közötti versenynek a helyi piacokon történő kiéleződését a megkérdezettek közel 20 százaléka ugyancsak a globalizációnak rója fel. Ennél valamivel kevesebben vannak azok, akik úgy vélik, a globalizáció nem fenyegetés, hiszen új piaci lehetőséget kínál a vállalatoknak.
EU-hírek
– Az Európai Bizottság napokban elfogadott kormányzati cselekvési tervében állítja, a 25 tagállam adófizetői évente több milliárd eurót takaríthatnának meg, ha közigazgatási rendszerüket modernizálnák. Csupán az elektronikus számlázásból és közbeszerzésből 300 milliárd eurót lehetne más célokra költeni évente. Ennek érdekében az EU kompatibilis és biztonságos azonosító rendszereket dolgoz ki a közeljövőben.
– A tavalyi befizetésekből valamennyi tagországnak visszajár valamennyi. Magyarország például 20 millió eurót vonhat le az idei hozzájárulásából. A legnagyobb összeget, 496 millió eurót Németország, a legkisebbet, egymilliót Málta kapja vissza. Az Unió központi költségvetése ugyanis egyszázalékos, elköltetlen kiadási mérleggel zárta a tavalyi évet.
– Rekordszámú, összesen 3 ezer 920 panasszal keresték meg az elmúlt esztendőben az uniós ombudsmant, Nikiforosz Diamanduroszt. Az új tagországok közül a lengyelek voltak a legaktívabbak, de méretükhöz képest Málta és Ciprus, a maga 40 illetve 57 beadványával ugyancsak kitett magáért. Magyarországról 76 panasz futott be az ombudsmanhoz, de több mint 300 üggyel olyanok is megkeresték Diamandurosz urat, akik nem uniós országban élnek. A kivizsgált esetek közül majd minden második bizonyult jogosnak.
– Egységes, hitelkártya formátumú jogosítvány bevezetését tervezik az EU közlekedési miniszterei. Jelenleg ugyanis 110 különböző vezetői engedély van forgalomban, ami igencsak megnehezíti a csalás elleni küzdelmet. Az együttműködés fontos eleme: létrehozni az engedélyek adatcseréjének uniós szintű hálózatát, kiépítése után fokozatosan ki fogják vonni a forgalomból a többit. Egyébként az irányelv hatályba lépését követően a tagországoknak 26 évük lesz az engedélyek cseréjére.
Szabó Iréne
