A Francia Filmnapokon mutatták be Leila Marrakchi Marokkó című filmjét. A film a felső tízezer Marokkóját ábrázolja egy tizenhét éves lány szemszögéből, aki a saját életét akarja élni. Interjúnk a marokkói származású főszereplővel, Morjana El Alaouival készült.
MORJANA EL ALAOUI
A Marokkó címet kapta a hazai forgalmazótól a „Maroc”, Laila Marrakchi alkotása. A film eredeti címe – Marock – tehát szójáték, amely egy csapat kiváltságos, mégis megkavart és megzavarodott fiatal életformáját fejezi ki: a nyugati módon élő, mégis országukhoz és különleges hagyományaikhoz szorosan kötődő fiatalokét. A film nyitójelenete jól mutatja, mit takar pontosan a cím: egy parkolóban térdeplő férfi imádkozik, miközben a mellette álló autóban kamaszok szerelmeskednek.
A film a felső tízezer életéről szól. Mennyire jellemző a filmben ábrázolt kép Casablancára, illetve Marokkóra?
Valóban a felső tízezerre fókuszál a film, melynek tagjai egyáltalán nem keverednek másokkal. A film célja épp ennek a zárt miliőnek a bemutatása.
A filmben egy szekularizált világ látható, ahol a fiatalok füveznek, rockzenét hallgatnak, szabadon élnek. Ugyanakkor párhuzamosan létezik egy fundamentalista világ is, amelyet a filmbéli főhős bátyja képvisel…
Marokkó „bája” az, hogy az ott élők közül sokan egyszerre tradíciókövetők, akiknek fontosak a hagyományok, ugyanakkor kapcsolatban állnak a nyugati világgal is. Az általam alakított főszereplő is közéjük tartozik. Az ellentmondást ebben csupán a nyugati világ látja.
Úgy tudom, nem Marokkóban élsz. Mennyire ismered a világot, amit a film ábrázol?
Párizsban élek, de a film rendezője és én is Casablancából származunk. A filmet a mi utcánkban forgatták. Ez egy nagyon személyes film, sok közös sorsból közösen összegyúrva.
A filmben jelentős szerepet kap az arab-zsidó ellentét ábrázolása.
Az ottani zsidók nagyon is marokkóinak érzik magukat, együtt járnak az arabokkal iskolába, együtt dolgoznak, jól megvannak az arabokkal. Az sem számít különlegesnek, hogyha egy zsidó fiatal egy arabbal jár. A bajok akkor kezdődnek, hogyha komollyá válik a kapcsolat, és házasságra kerülne sor. Az igazi problémát az jelenti, ha a lány muzulmán.
A film alapján úgy tűnik, hogy manapság a marokkói szülők elnézik, hogy szabadabban élnek a gyerekek. Ám az is megesik, hogy valakit férjhez ad a családja. Hol az a pont, ahol véget ér a szabadság?
A vegyes házasság intézménye létezik Marokkóban, de erősen függ attól, melyik fél milyen vallású. Akkor megengedett, ha a lány a muzulmán, mivel a muzulmánság férfi, a zsidóság pedig női ágon öröklődik. A fordított eset viszont kizárt. Polgári esküvő egyébként nincsen Marokkóban.
Milyen ma a nők helyzete Marokkóban, mennyire várja el család a hagyományos női szerepeket?
Családja válogatja. Nemrég óta él az új nő- és gyerekvédelmi törvény, amely nagy előrelépést jelent. A törvények tehát megváltoztak, a következő lépés az lenne, hogy a gondolatok, az emberek is változzanak.
Merre halad Marokkó? A vallástalanság vagy a vallás erősödik? Esetleg e kettő keveréke tapasztalható?
Két-három éve tetten érhető, hogy a vallási vezetők szerepe nagyobb, mint korábban. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a liberális felfogás is sokkal inkább jelen van, mint régen. Bizarr egy helyzet.
Ez az első filmszereped. Mik a terveid?
Eddig sportújságíróként dolgoztam, most színiórákat veszek, forgatókönyveket olvasok, válogatásokra járok.
Hogyan fogadták Franciaországban a filmet?
Nem csak Franciaországban fogadták jól, Marokkóban is szeretik – igaz, egy kisebb réteg úgy érzi, hogy ez a film „kibaszás”.
Hány napig maradtok Budapesten? Az interjúk mellett marad idő körülnézni?
Holnap már utazunk is tovább. Egy vacsora még belefér, és egy fürdőbe is ellátogatunk délután. Párizsban egyáltalán nem szokásos, hogy ilyen mosolygósak legyenek az emberek, hogy köszönnének…
– rezeda –
[info@tusarok.org]
