Előtte azért „végigizgultuk” a német-brit kivégzést. Az A-csoportból alighanem tévedésből kipottyanó németek 8-0-val vették el a szigetországiak kedvét a vb-től, vagyis úgy verték el őket, ahogy mi a harmadosztályú színvonalon hokizgató izraelieket. Az tehát elég egyértelműnek látszott a francia-magyar előtt is, hogy gólkülönbséggel nem nyerhetünk már világbajnokságot – igaz, az esti találkozó első harmada alapján csendben be kellett látni, az ábrándozás egyébként is felesleges. A házigazdák csírájában fojtották el a magyar csapat minden próbálkozását, a javukra meglévő sebességkülönbség meghatározta a történéseket, ha Szuper nem véd jól, bajban lettünk volna. Így viszont nem lettünk, mert a 19. percben az Ocskay-Palkovics tandem megismételte öt évvel ezelőtti, grenoble-i franciabosszantását. 1-1 volt az első harmad után. A másodikban még vezettünk is Ladányi szemtelen góljával, de nem sokáig – kiegyenlítettebb lett a játék, de a hazaiak így is fordítottak. Kellett hozzá kis szerencse, ám a lüktető iramú játékrész végén a 3-2 reálisnak tűnt.

