Karádi Katalin, a XX. század negyvenes éveinek ünnepelt filmszínésznője, a titokzatos, elérhetetlen nő típusát alakította filmjeiben. Mély, búgó, hangja a férfiak szívét dobogtatta meg, öltözködésével, hajviseletével pedig a hölgyek között teremtett divatot. Népszerűsége csúcspontján egy sztárszerepért annyit kapott, hogy házat vehetett belőle. Karády titokzatos körülmények között tűnt el Magyarországról, távozásának pontos ideje még ma sem ismert.
Karádi Katalin 1912-ben született Kőbányán egy hétgyerekes családban. Katalint a környék legszebb lányának tartották. 1939-1948 között húsz filmfőszerepet osztották rá. A második világháború alatt a Gestapo figyelte Karádyt, s miután kémelhárító vőlegényét Oroszországba vitték, letartóztatták azzal a váddal, hogy villájában rejtegeti a férfit. „Vallattak, felvittek a Svábhegyre, agyba-főbe vertek, kiverték a fogaimat, rengeteget szenvedtem” – mesélte el egyetlen, Amerikában adott interjújában. Szabadulása után már csak egy kifosztott, feldúlt villát talált egykori lakóhelyén. Miután megtudta, hogy szerelme az orosz fogságban meghalt, hónapokon keresztül feküdt idegösszeroppanással, s miután megalázó apró szerepeket kapott csupán – Amerikába emigrált. Egyszer állt még kamerák elé, amikor Sándor Pál rendező megtalálta a tengerentúlon. New Yorkban kalapszalont vezetett az egykori filmszínésznő, s mikor 70. születésnapja alkalmából hazahívták, stílszerűen csak egy kalapot küldött maga helyett. Magányosan élt, kerülte az embereket. 1990-ben hunyt el, és végül itthon, Budapesten temették el.
Bacsó Péter azt nyilatkozta Karádyról: „Kétségtelenül rendkívüli nő volt, igazi
