G. Fehér Péter, vilag@hetivalasz.hu
A lengyel parlament az elmúlt hetekben kétszer is tárgyalta önmaga feloszlatását. A téma napirendre tűzését a kisebbségben kormányzó, jobbközép jog és igazságosság pártja, a PiS kezdeményezte annak ellenére, hogy a törvényhozásban másik két kisebb jobboldali párt támogatásával többé-kevésbé kényelmes módon kormányozhat. A parlament mindkét esetben elvetette a kezdeményezést.
Tavaly ősszel látszólag kellemes helyzetbe került a lengyel jobboldal. A szeptemberi parlamenti választásokon két nagy támogatottságú polgári színezetű párt is indult a szétesett baloldallal szemben. Az előzetes várakozásokkal ellentétben nem a mérsékeltebbnek mondott Polgári Platform (PO), hanem a következetesebb, a teljes rendszerváltást, a posztkommunista örökség felszámolását, a múltból örökölt informális személyi kapcsolatok megszüntetését, a másfél évtized alatt létrejött torz társadalmi szerkezet normalizálását ígérő Jog és Igazságosság pártja diadalmaskodott. Ráadásul az októberi elnökválasztáson a pártelnök, Jaroslaw Kaczynski ikertestvére, Lech Kaczynski győzött. A PiS a 460 parlamenti mandátum közül 155 helyet szerzett meg, jobboldali riválisa pedig 133 székhez jutott. Logikusnak látszott, hogy a két polgári párt megegyezik, és kényelmes törvényhozási többséggel kormányozza majd az országot.
KI ELLENŐRZI A SZOLGÁLATOKAT?
Nem így történt. A kisebbik jobboldali párt ragaszkodott ugyanis a titkosszolgálatok, illetve a fegyveres testületek, a rendőrség, a haderő közül legalább az egyik ellenőrzéséhez. Ezek – elsősorban a titkosszolgálatok és a katonai felderítés, elhárítás – átalakítása azonban a PiS választási programjának kulcseleme volt. A párt a választási kampány során élesen bírálta a titkosszolgálatokat, azzal vádolva őket, hogy az előző négy évben politikai eszközzé váltak a kormányzó lengyel baloldal kezében, és nem derítették fel a baloldal kormányzását végigkísérő botrányok hátterét.
A Polgári Platform ragaszkodása a titkosszolgálatokhoz érthető volt. Úgy hírlett, a párt több vezetője is kötődött azokhoz az informális, posztkommunista csoportokhoz, az általuk létrehozott „hálózatokhoz”, amelyek kölcsönösen egymásba épültek a különböző titkosszolgálatokkal. Így a koalíciós tárgyalások kudarcba fulladtak.
KÜLSŐ TÁMOGATÓK
A kisebbségi kormányzásnak pedig Lengyelországban sincs hagyománya. Ennek ellenére az októberben a parlamentbe beterjesztett kormányprogram 272 képviselő támogatását nyerte el 187 ellenében. A PiS a háttérben ugyanis megállapodott két kisebb, radikálisnak mondott jobboldali párttal, az Önvédelemmel (SO) és a Lengyel Családok Ligájával (LPR), amelyek kívülről támogatták a kormányprogramot. Így már nem volt akadálya, hogy beiktassák a Kazimierz Marcinkiewicz vezette új lengyel kormányt. Azon már senki sem lepődött meg, hogy a kabinet első intézkedése az volt, hogy feloszlatta a Lengyel Katonai Felderítő Hivatalt, majd pedig személyi változásokat hajtott végre a külföldön és belföldön tevékenykedő lengyel polgári titkosszolgálatok állományában.
Rövid távon a PiS számíthatott a két kis jobboldali párt parlamenti támogatására, de közép- és hosszú távon az nem jelentett garanciát a nyugodt kormányzásra. Koalíciós partnerként első nekifutással nem lehetett bevenni őket a kormányba, mert a hazai és a külföldi balliberális körök már parlamentbe kerülésük miatt is pánikot keltettek, hasonlót, mint amikor az osztrák Szabadság Párt a Néppárt oldalán Bécsben részt vett a kormányban. Még a visszafogottságáról ismert BBC is szélsőjobboldalinak és populistának nevezte az Önvédelmet és a Lengyel Családok Ligáját. Annak ellenére illették ilyen és hasonló jelzőkkel e két pártot, hogy a kommentátorok gondos keresgélés ellenére sem találtak olyan kijelentést, amelyre például az antiszemita jelzőt rá lehetett volna húzni. Igaz, a Jog és Igazságosság pártját is nacionalistának bélyegzik csak azért, mert következetesen kiáll az unión belüli és kívüli lengyel érdekekért.
Így hát a PiS közbülső megoldást „eszelt ki”: parlamenti megállapodást kötött a két kisebb jobboldali párttal. A feltételeket február közepén szerződés formájában is rögzítették. Ennek keretében az Önvédelem és a Lengyel Családok Ligája vállalta a PiS kormányprogramjának törvényhozási támogatását. Tehát osztoznia kell a program megvalósításának felelősségén, de nem szólhat bele a végrehajtásába, és természetesen nem részesül a kormányzati hatalomból sem. A megállapodás erősen korlátozta a két támogató párt parlamenti mozgásterét, hiszen előzetes konzultáció nélkül is kötelezettséget vállaltak a kormány segítésére.
A PiS „túlbiztosította” magát. Már a kormányprogram végrehajtásának kezdetén egyre nőtt népszerűsége, és ezzel párhuzamosan csökkent a többi párt, így a szövetségesek híveinek a száma. A PiS nemcsak a posztkommunista társadalmi szerkezet szétzúzását tűzte ki célul, beleértve annak gazdasági bázisának megszüntetését is, hanem elkezdte családtámogatási tervének megvalósítását, a munkanélküliség felszámolását, a lakásprogram végrehajtását. Támogatottsága már a program meghirdetésével is erősödött annak ellenére, hogy néhány hónap alatt természetesen még nem beszélhetünk látványos eredményekről.
MÉGIS KOALÍCIÓ
Így a PiS-nek már nem állt érdekében egy olyan parlamenti szövetség fenntartása, amely ma ugyan biztosnak látszik, mégis sok bizonytalansági tényezőt hordoz magában. A két kis támogató pártnak viszont érdeke, hogy megszilárdítsa a jelenlegi helyzetet, mert az esetleges új választásokon még az is előfordulhat, hogy nem kerülnek be a parlamentbe. A többi párt is sok mandátumot veszítene, a szocialistáknak meg egyenesen katasztrófát jelentene egy új erőpróba.
A kiút mégiscsak a koalícióban keresendő. Erről múlt hét közepén már elvi megállapodás született a PiS és az Önvédelem között. A formálódó koalícióhoz valószínűleg csatlakozik majd a Lengyel Családok Ligája is. A lengyel baloldal pedig nyilván kemény kampányba kezd, és a szokásos módon szélsőjobboldali veszélyt emleget.
Lengyelországban a múlt éppúgy tíz körömmel kapaszkodik a jelenbe és ácsingózik a jövő meghatározásának privilégiuma után, mint a posztkommunista térség más országaiban.
