Joszi Bar, az izraeli taxisofőr kocsijával egy tel-avivi gyorsbüfé előtt parkolt és még látta, amint egy fiatalember a büfé előtt álló őrrel huzakodik. Az őrnek feltűnt a fiatalember nehéz táskája és ahogy az a terrorizmustól sokat szenvedett Izraelben szokás, át akarta vizsgálni azt. A táska tulajdonosa azonban nem engedelmeskedett és erővel akart behatolni a büfébe. Amikor az őr útját állta, felrobbantotta a táskában lévő robbanótöltetet.
A közelben tartózkodók fülsiketítő dörejt hallottak. Egyikük, mint elmondta, látta, amint több ember a szó szoros értelmében a levegőbe repül. Az öngyilkos merénylővel és az őrrel együtt kilenc ember halt meg, hatvan megsebesült. Ez volt az első öngyilkos merénylet azóta, hogy – három héttel ezelőtt – az iszlamista Hamász átvette a palesztin kormány irányítását.
Az öngyilkos merénylet színhelye Tel-Aviv szegényebb, elhanyagoltabb déli része, a régi buszpályaudvar környéke volt. Növe Saanan nem igazán vendégmarasztaló hely: az utcák piszkosak, a házak elhanyagoltak, a közbiztonság – a palesztin merényletektől függetlenül is – rossz. Főként thaiföldi, török és romániai vendégmunkások, illetve illegálisan Izraelben dolgozó palesztinok laknak errefelé. A mindig zsúfolt, alig-alig ellenőrizhető negyedben nehéz dolga van a rendőrségnek és könnyű a merénylőknek. Különösen a zsidó Húsvét, a Peszach idején, amikor utazók és vásárlók tömege nyüzsög a környező utcákban, illetve boltokban és piacokon. Egyébként nem csak a Peszach időszaka veszélyes Növe Saananban: ugyanezen gyorsbüfé ellen januárban már elkövettek egy öngyilkos merényletet. Akkor húsz ember sebesült meg.
A hétfőn, kora délután elkövetett merénylet szervezői gondosan ügyeltek az időzítésre. Egyrészt el akarták rontani az izraelek örömét – hiszen a Peszach zsidó örömünnep -, másrészt ezzel „köszöntötték” az újjáválasztott Kneszet, az izraeli parlament alakuló ülését, amelyre a merénylet után két órával került sor, s végül így „emlékeztek meg” az (izraeli börtönökben ülő) Foglyok Napjáról, melyet ugyancsak ezen a napon ülnek meg a palesztinok. Az öngyilkos merénylő, a 21éves Szami Szalim Hamad az akció előtt elkészített és videóra felvett búcsúüzenetében e foglyoknak tett gesztusnak nevezte a robbantást.
Hamad a legkérhelhetetlenebb palesztin terrorszervezet, az Iszlám Dzsihád tagja volt. Ahogy azonban e közegben lenni szokott, a gyilkos merénylet szerzőségét mások is maguknak követelték. Az Iszlám Dzsihád után az Al-Aksza Mártírjainak Brigádjai nevében is jelentkezett egy telefonáló, azt állítva, hogy ők hajtották végre az akciót, „megtorlásul a palesztin néppel szembeni izraeli mészárlásokért” (vagyis azért, mert a zsidó állam az őt ért rakétatámadások után nehéztüzérséggel visszalőtt s ennek tucatnál is több palesztin halálos áldozata volt, köztük egy gyerek).
Az izraeli biztonsági erők gyorsan reagáltak. A rendőrök percekkel a robbanás után üldözőbe vettek egy ezüstszínű Mercedest, amelyről azt gyanították, hogy a merénylőt szállította a helyszínre. A kocsit végül drámai hajtóvadászat után a Tel-Avivot Jeruzsálemmel összekötő gyorsforgalmi úton fogták el. Három utasát őrizetbe vették és elkezdték kihallgatásukat.
Hamad, az öngyilkos merénylő, a Nablusz környéki Kabatije településen élt. Családja, amint tettét hírül vette, nyomban elkezdte kiszállítani a házában lévő értéktárgyakat, attól tartva, hogy az izraeli hadsereg – mint hasonló esetekben szokta – megtorlásul lerombolja a házat. Hogy e félelmük jogos volt-e, arról nincs hír, de arról igen, hogy a merénylő apját és fívérét az izraeliek őrizetbe vették. A szélsőségesek fellegvárának számító Nablusz és Dzsenin térségében további több mint harminc embert tartóztattak le. A zsidó állam növelni akarja a Palesztin Hatóságra nehezedő politikai-diplomáciai nyomást, és már tegnapelőtt megszorító intézkedéseket foganatosított néhány, Jeruzsálemben élő palesztin politkus ellen. A katonai megtorlásról egyelőre azonban lemondott. Ahogy Mose Kacav államelnök az újonnan megalakult knesszet előtt már a merénylet napján kijelentette: „Izrael nem büntet és nem áll bosszút”. E magatartás rendkívül rokonszenves és elvileg alkalmas lehet arra, hogy megakassza az erőszak ördögi spirálját. De csak elvileg. Mert a palesztin szélsőségesek és külföldi támogatóik nem partnerek hozzá.
A három héttel ezelőtt hatalomra jutott Hamász önvédelmi cselekménynek minősítette a hétfői merényletet, válasznak az azt megelőző izraeli akciókra. Csakhogy már ez utóbbiak is választ jelentettek arra, hogy a palesztin szélsőségesek rakétákkal lőtték a zsidó állam településeit. Azt jelentené ez, hogy a Hamász elvitatja Izraeltől a védekezés jogát? A kormányra jutott iszlamista szervezet – csakúgy, mint a még nála is radikálisabb többi csoport – erre azt válaszolja, hogy maga az izraeli megszállás az igazi agresszió, ez az, amely szentesít mindenféle, akár civilek ellen irányuló cselekményt. Csakhogy nagyon álságos érv ez a palesztin szélsőségesek szájából: hiszen fél évtizeddel ezelőtt – a Camp David-i tágyalásokat követően – ők utasítottak el és terrorhadjáratukkal ők hiúsítottak meg mindenféle megbékélést. Pedig Ehud Barak, az akkori békepárti izraeli miniszterelnök, a területek 95, illetve végül 98 százalékának visszaadását ajánlotta fel – sokkal többet, mint amire jelenlegi utódja hajlandó lenne. Arról nem is szólva, hogy e szélsőséges szervezetek a területek teljes visszaszolgáltatásával sem lennének elégedettek, hiszen kinyilvánított céljuk Izrael Állam megsemmisítése. (E doktrína hivatalos visszavonására a Hamász sem hajlandó, bár önmaga már nem követ el merényleteket.)
Másról van itt szó. A palesztin szélsőségesek feltehetően őszintén gyűlölik Izraelt, ám ellene irányuló terrorakciójukat nem csak ez motiválja. Hanem legfőbbképpen az, hogy a hatalomra törő vagy azon kívül rekedt csoportjaik úgy kívánják elérni céljukat, úgy kívánják megrendíeni hatalmon lévő palesztin vetélytársaik pozícióit, hogy Izrael ellenes akciókat hajtanak végre. Ezt a taktikát követte a Hamász is, és – ahogy hatalomra jutásának ténye mutatja – nem is eredménytelenül. Nem véletlen, hogy a hétfői tel-avivi merényletet is két, hatalmon kívül rekedt csoport, az Iszlám Dzsihád és az Al-Aksza Mártírjainak Brigádjai vállalta magára.
Kepecs Ferenc
Teherán a háttérből mozgatja a szálakat
A palesztin szélsőségesek merényletei mögött külső erők is állnak – elsősorban Irán. A perzsa állam a közel-keleti térség domináns hatalmává szeretne válni, de ezt akadályozza az a tény, hogy etnikuma – a szóban forgó térségétől eltérően – nem arab, hanem perzsa, a vezető felekezet pedig nem szunnita, hanem síita. E hátrányokat azzal ellensúlyozta, hogy mintegy élére állt annak a harcnak, melyet az arab nacionalizmus és az iszlamizmus Izrael ellen folytat. Amíg az izraeliek és a palesztinok között ellenségesség van, addig az araboknak szükségük van Iránra. Teherán ezért mindent elkövet az ellenségesség fenntartására. E célra pedig nincs jobb eszköz, mint a szélsőséges szervezetek támogatása és gyilkos akcióik bátorítása.
