A Megasztár Rúzsa Magdi küldetése
Népszabadság * Szerbhorváth György * 2006. április 19.
Magdi persze más, ő tényleg más Kép: Sopronyi Gyula Szeretet és csoda – egy tévékritikus tollára nem illő kifejezés, de mit tehet, ha saját falubélije más jelentést adott mindennek: választásoknak, tévéműsornak, zenének és élménynek. A kishegyesi Rúzsa Magdolnáról van szó, a TV 2 harmadik Megasztár-sorozatának immár a legjobb négy közé jutott versenyzőjéről, aki eddig egyedüliként a zsűri segítsége és párbajozás nélkül jutott tovább.
A Rúzsa családnak év eleje óta egyre több rokona, ismerőse támad. Nyilván magam is elfogult vagyok a szomszéd utcabeli lány iránt. Mert nagy dolog ez: másfél évtized óta senki nem adott ennyit a kishegyesi embereknek. A falu tönkrement, a szerb sajtó a hungaristák ideszervezett koncertje miatt fasisztázta le, elkerüli a külföldi tőke, de még az árvíz is. Mára Kishegyes visszakerült a térképre. Az ilyesmitől isten óvjon, de a média is felkapta falunkat.
Made in Magdi. A magyarországi bulvársajtóval szemben ugyan már igen nagy az ellenérzés – a sajtómunkások lebombázott házakat látnak, általános éhínséget vizionálnak, de nem addig van az. Magdi édesanyja kezd píármenedzserré válni: az egyik körzeti tévé riporterét például megkérte, lesz szíves bevágni a spájzban lógó sonkákat, és elmondani, nagy itt a munkanélküliség, de dolgozik az egész család, csak hát, ugye, a szürkegazdaságban, mint majd” mindenki.
Mari néniék utcájában – még mindig a Jugoszláv Néphadsereg nevet viseli -, a Park kocsmában négy évvel ezelőtt még Orbánról és Medgyessyről folyt a vita. Aztán lezajlott a kettős állampolgárságról szóló népszavazás, és megtörtént más is. Most már senkit sem hoz lázba a magyarországi választás, felháborodás is csak amiatt támad, hogy a határon túli szavazók – akik SMS-ben adják le voksaikat Magdira – nem vehetnek részt a nyereményjátékon. Mi ez, ha nem újabb igazságtalanság? A falu tanakodik erősen. A kérdés mikszáthi: le van-e bundázva a választás? Milyen erők működnek a háttérben? Ki a biztos befutó? Magdi a legjobb – de kit választ Magyarország?
Magdi édesanyja pénteken késő este, fejés után gyűjti össze adatainkat: indul szurkolói buszunk. Rajongókká válunk, mire a stúdióba érünk. A kérdés csak az, miért nem drukkol mindenki Magdinak? Aki – Póka Angélával egyetemben, jegyezzük meg -, legalábbis számunkra, mást csinál a Megasztárból, mint ami.
A zsűri mennybe meneszti a mi Magdinkat, szó szerint. Médiumnak, kiválasztottnak, hírnöknek nevezik ki őt. Magdi egy Kusturica-film roma betétdalát énekelte, szerbül és magyarul, majd a megbékélés, más kultúrák megismerésének szükségességéről beszélt. Üzenetet hozott, mondja a zsűri, a próféta beszélt belőle. Kusturicát is éltetik – ha otthon nézném az adást, káromkodnék, mert nem sz-szel ejtik a nevét, és mert azt sem tudják, MilosevicsRiefenstahlját dicsérgetik. A nagy művészt, akiből politikai bohóc lett.
Aztán hazamegyünk. A magyar határőr nem illetődik meg attól, hogy Magdi szurkolói vagyunk. Van hát időnk Röszkénél elgondolkodni Magdi küldetéséről. Arról, hogy ő mit ad nekünk. Hogy mit ér az egész. Meg arról, hogy mi lett a korábbi két sorozat versenyzőivel, nyerteseivel. Egy ideig a TV 2 ugráltatta őket, aztán mehettek isten hírével, lemezt készíteni, no és főleg haknizni.
Magdi persze más, ő tényleg más, gondoljuk, amíg a szerb határőr felszólít bennünket, keressünk üres lapot útlevelünkben, és tartsuk erősen, hogy beleverje a pecsétet. Még a fényképeket sem nézi meg.
Hazaértünk.
