Meglepett, hogy a Fidesz naggyűlésén elhangzott beszédek közül Csoóri demokráciát átkozó mondatait eddig kommentár nélkül hagyta a magyar sajtó. Ismerjük Csoórinak a Nappali Holdban kfejtett véleményét a demokráciáról.
A Fidesz naggyűlésén elhangzott újabb – legalábbis számomra eddig ismeretlen – Csoóri axióma megijeszt: „Ha létezne igaz politika, az ország kormányzásához elég volna néhány száz okos ember, és még demokráciára se lenne szükség.” Persze, gondolom, Csoóri és elvbarátai döntenék el, kik az okos emberek. Ilyen kivalasztott okosak már többször árokba fordították az ország szekerét.
Az, hogy Csoórinak alkalmat adott Orbán arra, hogy ezeket az eszeveszett mondatokat százezrek előtt elmondja, saját komolyságát is megkérdőjelezi. Valóban, a Fidesz demokráciafelfogása azonosítható lenne Csoóriéval? Természetesen. Ha nem így volna, nem kapott volna olyan kitüntető alkalmat annak ismertetésére a párt naggyűlésén. Nem bölcs dolog manapság azt ajánlani, hogy a demokráciát 100 okos emberrel helyettesíteni lehet. S ezt Orbán is, hívei is tudják. Akkor miért csinálják? Az az érzésem, hogy megannyi más érthetetlen, légből kapott és légbe eresztett, jól hangzó szlogenjeikhez hasonlóan, pusztán a hatalom elérésének eszközét látják bennük. Nem vagyunk sokan, akik Csoóri szerepeltetését, az ország bajainak bűnbakjaként a demokraciára hárítását, a káromló szavakat követő cinkos némaságot vészjelzőként érzékelik.
A huszadik században sokszor kormányozta az országot néhány száz kijelölt, önjelölt okos magyar, s az hova vezetett? Ügyetlen kisebbségpolitikába, majd Trianonba, numerus calaususba, zsidótörvényekbe, Teleki öngyilkosságába, Don-kanyarba, Auschwitzba, a háború megalázó elvesztésébe, az Andrássy út 60-ba, a németek kitelepítésébe, egyházak államosításába, Mindszenty meghurcolásába, Nagy Imréék kivégzésébe, 301-es parcellába, tisztességtelen kompromisszumokba, Kádár vidám barakkjába.
A magyar politikai elit cinkosként néma még ma, több mint egy hét után is. Ahogy szó nélkül hagyta Csoóri Karácsonyi üzenetében világba kiáltott abszurditását (A magyar nemzetről és irodalomról. Magyar Nemzet; 2006. december 24): „A szólásszabadság az én számomra Magyarországon a kábítószerek legravaszabb formája. Megnyugtatja lelkiismeretünket és nagy teret nyit a Semmi előtt. Az igazság az, hogy a Kádár-rendszerben minden cenzúra ellenére lélekben sokkal szabadabb író, sokkal szabadabb ellenzéki író voltam, mint amennyire szabadnak éreztem magam tizenöt év óta a demokráciában.”
Gereben István
(Az Amerikai Magyar Népszavából)
Gereben István
