Einstein 1879 március 14-én született a németországi Ulmban, mely jelenleg Baden-Württemberg tartományban található, Stuttgarttól nagyjából 100 km-re keletre.
2006.04.18 06:30 wikipedia.hu
Apja Hermann Einstein, a tollágy kereskedő volt, akinek később elektrokémiai műhelye lett. Anyját Pauline-nek hívták, lánynevén Koch volt. Stuttgart-Bad Cannstadtban léptek házasságra. A család zsidó volt, de nem tartották a hagyományokat; Albert katolikus általános iskolába járt, és hegedűleckéket vett, mivel anyja ragaszkodott ehhez.
Öt éves korában apja egy zsebtájolót mutatott neki, és Einstein felfogta, hogy valami az „üres” térben hat a tűre; később ezt a tapasztalatát tartotta az életében a legmeglepőbbnek. Bár eszközöket barkácsolt szórakozásból, lassú felfogásúnak tekintették, talán dyslexia, félénkség, vagy a jelentősen eltérő agyfelépítése miatt (melyről a halálánál olvashatunk). Később a relativitáselméletet ennek a lassúságnak a javára írja, azt állítva, hogy mivel többet töprengett a tér és idő problémáján, mint a többi gyerek, ezáltal sokkal fejlettebb értelem fejlődött ki benne. Egy másik – sokkal későbbi – elmélet az elmebeli fejlődéséről az, hogy Asperger-szindrómában szenvedett, az autizmushoz hasonló zavarban.
Einstein matematikát 12 éves kora körül kezdett tanulni. Van egy visszatérő történet, mely szerint később megbukott matematikából, de ez nem igaz; csupán a tanulmányi minősítéshez rendelt érdemjegyek változtak meg időközben, ez okozta a félreértést évekkel később. Két nagybátyja táplálta szellemi érdeklődését késő gyermekkorában és korai kamaszkorában, tudományos és matematikai könyveket javasolva és beszerezve számára.
1894-ben, Apja elektrokémiai műhelyének csődjét követően Einsteinék Münchenből az olasz Páviába (Milanó közelébe) költöztek. Albert hátramaradt, hogy befejezze az iskolát, teljesítse a félévet, mielőtt újra csatlakozik a családhoz Páviában.
A következő évben az Eidgenössische Technische Hochschule (svájci szövetségi műszaki egyetem Zürichben) felvételi vizsgájának bölcsészettudományi részében megbukott, ami nagy csalódás volt; a svájci Aarauba küldték, hogy befejezze a középiskolát. Itt 1896-ban végzett. Ezután Einsteint felvették a Eidgenössische Technische Hochschule-ba. Ugyanebben az évben lemondott württembergi állampolgárságáról, nem volt állampolgársága. (Ebben az időben Württemberg egy autonóm királyság volt a Német Birodalomban.)
1898-ben, Einstein találkozott és szerelmes lett Mileva Mariæba, egy szerb osztálytársnőjébe (mellesleg Nikola Tesla barátjába). 1900-ben tanári diplomát kapott az Eidgenössische Technische Hochschule-ben, és svájci állampolgárrá fogadták 1901-ben. Ezekben az időkben tudományos problémáit Einstein a szűk baráti körével vitatta meg, Milevát is beleértve a csoportba. Einsteinnek és Milevának 1902-ben törvénytelen gyermeke született.
Munka és doktorátus
Miután végzett, Einstein nem talált tanári állást, főleg a tapintatlansága miatt, mely legtöbb professzorát is nyilvánvalóan zavarta. Egy osztálytársa apja segített neki, hogy elhelyezkedjen szabadalomvizsgálóként a Svájci Szabadalmi Hivatalba [1] 1902-ben. Ott Einstein bírálta el azokat a szabadalmakat, melyek megértéséhez fizikára volt szükség. Azt is megtanulta, hogyan vegye észre az alkalmazás lényegét a gyakran szegényes leírás ellenére, és megtanította az igazgatója, hogyan fejezze ki magát pontosan. Alkalomadtán ki is igazította a tervezési hibákat, mialatt értékelte a munkák praktikusságát.
Einstein elvette Milevát 1903. január 6-án. Einstein és a matematikus Mileva házassága egyszerre volt személyes és szellemi kapcsolat: Einstein szeretettel (vagy néha lelki fájdalommal) hivatkozott Milevára, mint olyan „teremtményre, aki olyan erős és olyan független mint én”. Abram Joffe, a szovjet fizikus, aki ismerte Einsteint, néha utalt arra, hogy Mileva Einstein asszisztense, de ez úgy tűnik csak egy félreértelmezés. [2] Ronald W. Clark, Einstein egyik életrajzírója, azt állította, hogy Einsteinnek leginkább magányra volt szüksége, hogy tökéletesítse a munkáját.
1904. május 14-n megszületett a pár első fia, Hans Albert Einstein. 1904-ben Einstein állását véglegesítették a szabadalmi hivatalban. Megkapta a doktori címét „A molekuladimenziók újfajta meghatározásáról” című szakdolgozatára 1905-ben.
Ugyanebben az évben négy cikket írt, melyek a modern fizika megalapozásának bizonyultak. Nem igazán volt bennük szakirodalomjegyzék, mely olyan munkatársakra utalt volna, akikkel a témákat megvitatták volna. A legtöbb fizikus egyetért abban, hogy a négy közül három (a Brown-mozgásról, a fényelektromos jelenségről és a speciális relativitáselméletről szóló) olyan, melyért egyenként megérdemelte volna a Nobel-díjat. A Nobel-díjat a fényelektromos jelenségért kapta, ami nemcsak azért szokatlan, mert Einstein a relativitáselmélettel kapcsolatban sokkal ismertebb, hanem azért is mert a fotoelektromos jelenség kvantumjelenség, és Einstein nem tudta elfogadni a kvantumelméletet, mely szerint a kezdeti állapotból nem jósolható meg a rendszer pontos fejlődése, csak valószínűségeket lehet mondani az egyes események bekövetkezésére (azt viszont pontosan).
Ami említésre méltóvá teszi ezeket a cikkeket az az, hogy mindegyik esetben merészen vesz egy ötletet az elméleti fizikából, levonja a logikai következményeit, és sikerül olyan kísérleti eredményeket magyaráznia, melyek évtizedek óta zavarba ejtették a fizikusokat.
Ezeket a cikkeket az Annalen der Physik számára küldte el. Gyakran hivatkoznak erre az esztendőre, mint „Annus Mirabilis” (latin: A csodák éve). Ezek miatt ünneplik a századik évfordulón, 2005-ben a fizika világévét.
