Mohamed próféta születésnapja az iszlám világ egyik legnagyobb ünnepe. A vallási elöljárók, az imámok e nevezetes napra készülve gyújtó hangon ecsetelik híveiknek a paradicsom gyönyörűségeit, eligazítják őket az élet apró-cseprő kérdéseiben, ostorozzák a világi hatalmat és egyes térségekben bizony olthatatlan gyűlöletet szítanak a Nyugat ellen.
Két hete, hétfőn az iszlám országokban lecsendesedett a forgalom, az alkalmazottak szabadnapot kaptak, a gyerekeknek sem kellett iskolába menniük. A muszlim időszámítás szerinti 1427. év Rabi 12-én a próféta születését ünnepelték. Egyiptomban ez a nap a legjelentősebb vallásos népünnepély, a Nílus-delta városaiban ki-ki dobokkal és trombitákkal vonul az utcákra, a kislányok cukorbabát, a fiúcskák cukorból készült lovacskát kapnak. Pakisztánban beduinnak öltözött fiatalt ültetnek lóra, így idézik fel a próféta visszatértét. Idén vérfürdőbe torkollt az esemény, egy öngyilkos merénylő 57 imádkozót rántott magával a halálba Karacsiban.
Az iszlám sokszínű arcát mutatja be a Der Spiegel összeállítása. A hamburgi hírmagazin a legkülönbözőbb országokból tudósítva hasonlítja össze az ünnepet megelőző pénteki prédikációkat. Különösen 2001. szeptember 11-e óta erősödik Nyugaton a gyanú: a mecsetek a szélsőségesség melegágyai lettek, az iszlamista indoktrináció központjai. A George W. Bush fémjelezte terrorellenes keresztesháború szekértolójának aligha nevezhető magazin szomorú példákkal támasztja alá a „héják” szemléletét: egy titokban kamerázott prédikáció során a berlini hitszónok a „büdös” németeket istentelennek bélyegezte, míg a londoni Abu Hamza al-Maszri az eltévelyedett turistanők kiirtására szólította fel a híveket. A fröcsögő szónoklatiról elhíresült imám szerint a muszlim férfi kötelessége a meztelen nő kivégzése, ha másképp nem vehető rá a tisztességes ruházkodásra.
Nem kevés Korán-magyarázó meglehetős rugalmasságról tesz tanúbizonyságot: az igen befolyásos Jusszuf al-Kardavi televíziós igehirdető például a Spiegelnek adott interjújában nagyvonalúan bizonygatta, hogy az igazhitű keresztények és zsidók is a mennybe jutnak. Röviddel később internetes honlapján azonban már kerek-perec tisztázta, hogy Krisztus követői és a zsidók persze mégiscsak hitetlenek.
A világ különböző térségeiben feljegyzett prédikációk általános tanúságaként a lap szerzői azt vonták le: minél közelebbről érintik a konfliktusok a helyi lakosságot, minél inkább veszélyezteti a világias Nyugat az igaz mozlimokat, annál harciasabb szónoklatokkal tüzelik híveiket az imámok.
A világ legnépesebb, muszlim többségű államában a tisztességes hatalomgykorlásról tartott előadást Didin Hafiduddin. A monumentális jakartai Istiqlal-mecset imámja a davosi világgazdasági fórum felszólalóit megszégyenítő precizitással érvelt a korrupció elleni küzdelem szükségessége mellett. A Korán, sőt az Ószövetség passzusait felidézve szólította fel a világi hatalmat a tálentumok hatékony kamatoztatásának fontosságára. Indonéziában, a világ egyik legkorruptabb országában a mindenkori kormányzat menetrendszerű háborút indít a sikkasztás és hűtlen kezelés ellen.
Ibrahim Abu Bakr Ramadan sejk, a nigériai Kano iszlám elöljárója kemény szavakkal ostorozta a fekete-afrikai ország vezetőit. A prédikátor Olusegun Obasanjo elnök alkotmánymódosító törekvései ellen emelt szót, mondván, az államfő az alaptörvényt sértve kívánja újra megmérettetni magát az elnökválasztásokon. A pakisztáni Maulana Khalil Ahmad a monoteista világvallásokat összehasonlítva jutott arra a nem túl meglepő következtetésre, hogy az iszlám közülük a legtökéletesebb. Éles szavakkal ítélte el a szekuláris Kemal Atatürköt, aki szerinte kizárólag a hatalom megtartásán munkálkodott, akárcsak a közép-ázsiai ország jelenlegi elnöke, a „Nyugat-báb” Pervez Musarraf.
A központilag ellenőrzött Törökoszágban és Egyiptomban ezzel szemben a szélsőségesekkel szembeni határozott fellépésre buzdítottak a prédikátorok. Kairóban civil ruhás titkosrendőrök „biztosították” a hívek nyugodt elmélyedését, míg Isztambulban Recep Tayyip Erdogan kormányfő mérsékelt politikája mellett törtek lándzsát az imámok, akik egy-egy oldalvágással azért bírálták a hadsereg túlzott befolyását.
Palesztinában, sőt mindenekelőtt Iránban persze letisztultabbak a frontvonalak. A gázai Talal al-Madzsdalavi prédikációja zárszavaként az izraeli brutalitásra hívja fel a figyelmet: „Tegnap kétszáz golyót lőttek ki ránk – miért ne gondolhatnánk minden egyes lövedék becsapódásakor istenre?” A Nyugat nem hagyhatja figyelmen kívül: minél egyértelműbb a fölény, annál szorosabbra zárja sorait a muzulmán világ. S. A.
keret
Mohamed péntekje
A pénteki imádság a hithű muszlim életében a hét csúcspontja. Pénteken lépett át a Paradicsom kapuján Ádám, aki ugyancsak pénteken mondott le az örök boldogságról. A Korán is a pénteki napot emeli ki, a pénteki prédikáció a muszlimok meggyőződése szerint az tökéletes isteni kinyilatkoztatás napját idézi fel.
képalá
A világ egyik legnagyobb mecsetje, a jakartai Istiqlal Fotó: Népszava-archív
