Álláspont
Különbözött-e XVI. Benedek pápa húsvéti üzenete elődeiétől, legalábbis az utóbbi évtizedek urbi et orbijaitól?
Igen is meg nem is.
A nem a kézenfekvőbb és nyilvánvalóbb. Végtére is a pápáknak szent kötelességük, hogy – mintegy az emberiség felettes énjeként – újra és újra, a valóságot, a reáliákat figyelembe sem véve, elismételjék jámbor óhajaikat a világ szenvedéseinek csillapításáról, az igazságtalanságok megszüntetéséről, szeretetről, szolidaritásról, az áhított békéről. Ez sem egyszerű „mantrázás” csak, mert az egyetemes ideálokat akkor is folyamatosan képviselni kell, ha mindig az ideák világába tartoznak. A háborúskodó, gyűlölködő, aranyborjú körül táncoló ember is elmegy olykor imádkozni, gyónni a templomba, de ha nem megy, akkor sem szereti, ha mások – főképp ellenfelei – háborúskodnak, gyűlölködnek és jogtalanul gazdagodnak.
XVI. Benedek azonban továbblépett a pápák számára kijelölt úton. Üzenete több aktuálpolitikai utalást tartalmazott a szokásosnál, kimondatlanul is kimondva, miként vélekedik az egyház közéleti szerepéről.
Szinte nincs olyan komoly világpolitikai kérdés, melyhez hozzá ne szólt volna.
Ha nem is ejtette ki Irán nevét, felszólítása, miszerint az atomenergiával kapcsolatos nemzetközi válságot komoly és becsületes tárgyalások révén kell feloldani, nem is lehetett volna egyértelműbb. Ezt az „adást” Európának, Amerikának még inkább vennie kell, mint a Rómától vallásilag, társadalmilag és/vagy földrajzilag távolabb fekvő Iránban, még ha a pápa üzenete, elvben, mindenkihez szól is.
Az sem az egyházfő dolga, hogy konkrét útmutatást adjon a közel-keleti válság megoldásához, éppen elég, hogy Izrael jogát a békés létezéshez ugyanolyan alapvetőnek tartja, mint a palesztinok jogát a normális életkörülményekhez. A világot fenyegető egyéb fő veszélyek: a globális terrorizmus és az Irakban dúló erőszak mellett szinte csak nyájas derűvel intette az olaszokat, hogy a választások után leljék meg „derűs nyugalmukat”.
Ez a kívánság Magyarországnak is szólhatott volna, talán szólt is. Csak nem vesszük észre. Nemcsak azért, mert úgy gondoljuk, kívül esünk a pápa közvetlen látókörén, hanem, mert „a magyarok” és „a derű” nehezen párosítható fogalmak.
