A keresztény és a zsidó egyház is szinte egyidőben ünnepel idén tavasszal. Húsvétkor a kereszténység Jézus Krisztus feltámadásáról emlékezik meg. Ez a legrégibb és egyúttal a legjelentősebb keresztény ünnep is. A niceai zsinat 325-ben határozott arról, hogy a Húsvétot az első tavaszi holdtölte utáni vasárnapon kell megünnepelni. A keresztény vallási előírások szerint Krisztus feltámadásának ünnepét böjti időszak készíti elő, szláv eredetű húsvét szavunk ennek a végét jelenti. Képünkön Erdő Péter bíboros érsek tanítványai lábát mosta meg az esztergomi bazilikában. Ez, a római katolikus egyházban szokásos nagycsütörtöki szertartás Krisztustól ered, aki az utolsó vacsorán az alázatosság jeléül megmosta a tizenkét apostol lábát. A zsidóság a Pészách ünnepén a zsidó nép egyiptomi kivonulására, a szolgaságból való megszabadulására emlékezik. Az ünnep neve is erre utal: azt jelenti, elvonulni. A hét napig tartó ünnepet a kovásztalan kenyér ünnepének is nevezik, ekkor ugyanis kovász nélküli kenyeret fogyasztanak, megemlékezendő az Egyiptomból elkerült, a pusztában vándorló népről. Képünkön a budapesti orthodox izraelita hitközség kemencéjében frissen sütött pászkát tart a kezében az ünnepre készülő férfi.
Fotók: Demecs Zsolt
