Több hagyomány keveredik már az ünnep nevében is
Népszabadság * Munkatársunktól * 2006. április 15.
Hollókőn már pénteken is gyakorolták a locsolkodást, igaz rendhagyó módon Kép: REUTERS – Balogh László A húsvét már nevében is jelzi: több hagyomány és kultúrkör keveredik az év egyik legfontosabb ünnepében. Néhány európai nyelvben például a teuton eredetű Őstra istennő ünnepe hagyott nyomot a keresztény húsvéton: németül Ostra, angolul Easter. Az istennőt szimbolizáló tojás és nyuszi szintén Németországban terjedt el valamikor az 1800-as években. Ugyancsak pogány eredetű a húsvétkor használatos liliom, mely a termékenység jele, mint ahogy a gyertya is az ilyenkor rakott nagy máglyákat eleveníti fel.
A legtöbb európai nyelvben viszont a zsidó pészah keresztelte el a húsvétot: paszcha (görög, orosz), pascua (spanyol), páscoa (portugál), pasqua (olasz), paque (francia). Ebben a bibliai történet lehet a ludas, ugyanis Jézust az éppen akkor ünnepelt zsidó húsvét első napján tartóztatták le. Az utolsó vacsorán Jézus és tanítványai az úgynevezett széderestet, a pészah előes-téjét ünnepelték. Ekkor törték meg a kovász nélkül sütött kenyeret, a maceszt és itták meg az előírt négy pohár bort. Ez az esemény adja különben az egyetlen támpontot az ünnep dátumának kiszámításához is. Az ünnep dátumában a március 21-ét követő első telehold a döntő, hiszen az utána jövő vasárnapon lesz húsvét.
A pészah különben elkerülést jelent, hiszen a zsidó hit szerint az Örökkévaló elkerülte Izrael fiainak házát, amikor azt megjelölték a bárány vérével az elsőszülöttek halála idején. A zsidók az Egyiptomból való kivonulás tiszteletére nemzedékről nemzedékre adták át a kovásztalan kenyér ünnepét. Az élesztő nélküli kenyér, más néven a nyomorúság kenyere onnan ered, hogy a menekülőknek olyan gyorsan kellett elhagyniuk Egyiptomot, hogy a kovásznak nem maradt ideje megkelni. A tojás, mint húsvéti eledel a zsidó szertartásból sem hiányzik. A kemény tojás viszont ebben az esetben a gyászt jelképezi, hiszen sokan pusztultak el a rabságban a rabszolgahajcsárok ostorai alatt. A már említetteken kívül a széder estéjén még sült csirkenyak vagy -szárny, keserűfű, chároszet (alma, körte, dió borral elegyített keveréke) és zöldség jelenti a húsvéti menü fő eledeleit.
Ezzel szemben a keresztény ünnepen a tojás is az életnek, az átváltozásnak, az újjászületésnek archaikus jelképe. Amint a tojásból élet kel, éppúgy támad föl Krisztus is a sírjából. A húsvét másik fontos eledelét, a húsvéti sonkát sok helyen még most is úgy eszik, hogy csontot nem törnek benne. Fogyasztása ugyanis megvédi az embert, hogy kígyó ne másszék a szájába az ebéd utáni pihenőn. Persze, mindez majd csak nyáron, és akkor, ha a pihenőt a puszta földön töltjük el. A tormának, hagymának, sónak ősi gonoszűző szerepe van, csakúgy, mint a fokhagymának. A szentelt sóból a gazdaasszony némely vidéken dagasztáskor a tésztába tesz; de kerül belőle az állatok eledelébe is.
A húsvét hétfőjéhez kapcsolódó tojásszínezés, a piros vagy hímes tojás kultusza az ősi Babilon idejéig nyúlik vissza, de az egyiptomi templomokat is díszítették velük. (P. S. Zs.)
