Első ízben tartja meg a nagyheti szertartásokat XVI. Benedek, akit egy éve választották meg a katolikus egyház fejévé. A 79 éves egyházfőre kemény program vár, elődje, II. János Pál pápa bizalmasainak többször elmondta, mennyire elfárad a szertartások alatt. Joseph Ratzinger tegnap a Szent Péter bazilikában mondott szentmisével nyitotta meg a nagyheti szertartások sorát.
Húsvét a kereszténység legjelentősebb ünnepe. Ennek megfelelően a nagyheti szertartások rendkívül fontosak az egyházi évben. A Vatikánban például már hetek óta készülnek rájuk. Mivel XVI. Benedek pápaként első ízben celebrálja a nagyheti szentmiséket, feltehetően gyakorta Piero Marinire, a Szentszék rokonszenves szertartásmesterére lesz utalva. Az őszes hajú érsek jellegzetes szemüvegével leginkább talán jóindulatú professzorhoz hasonlítható. II. János Pál pápa uralkodása idején az egyes szertartások alkalmával szeme sarkából olyan aggodalommal figyelte a lengyel származású pápát, mintha saját tulajdon gyermeke lett volna. E képsorokat látva sokan okkal-joggal érezhették úgy, hogy Marini a Szentszék elmaradhatatlan kelléke.
Természetesen most is fontos szerep hárul a szertartásmesterre, egy-egy rendhagyó szertartás alkalmával ő súgja meg XVI. Benedeknek, mi is a következő lépés, de nincs annyira előtérben, mint Karol Wojtyla idején. Ennek nemcsak az az oka, hogy a jövőre nyolcvanadik születésnapját ünneplő Joseph Ratzinger sokkal jobb egészségi- és erőállapotban van, mint elődje, hanem tény az is: a német származású egyházfő jobban kerüli a nyilvánosságot, mint II. János Pál pápa. Ez időnként némi bizonytalanságot is szül közvetlen munkatársai körében is, akik nem egyszer panaszkodtak már arra: teljesen kiszámíthatatlan Joseph Ratzinger, sejtelmük sincs arról, mi lesz a következő lépése.
A nagycsütörtöki szertartások első eseményeként tegnap délután XVI. Benedek misét celebrált a Szent Péter bazilikában. Ezt nevezik az úgynevezett krizmaszentelési misének. A krizma jelentése olaj. A szentmisét celebráló lelkipásztor ekkor szenteli meg a következő egyházi évben használandó szent olajat. Háromféle szent olaj ismeretes aszerint, mire használják őket. Létezik a keresztelendők olaja, a betegeknek feladandó utolsó kenetkor felhasznált olaj, illetve a krizma, amelyet például bérmáláskor, pap- vagy templomszenteléskor használnak.
Nagycsütörtök este az utolsó vacsora emléknapja, az oltáriszentség alapításának ünnepe az egyházban. A prédikációt követően kerül sor a lábmosás szertartására. XVI. Benedek ezt a Lateráni székesegyházban tartja. A katolikus egyház feje tizenkét férfinak mossa meg a lábát – utalván a 12 apostolra. A szertartás egyebek mellett azt jelképezi, hogy Krisztus feláldozta magát az emberiségért.
A lábmosás arra utal, hogy Krisztus az utolsó vacsorán, szeretete és alázatossága jeléül a 12 apostolnak megmosta a lábait és ezen lábmosást nekik is megparancsolta. Justinus vértanú, illetve másoknak emlékirataiból kiderül, hogy a lábmosás már az apostolok idejében is elterjedt szokás volt. A 397-i III. karthagói zsinat határozata szerint a szertartást nagycsütörtökön kell tartani.
A lábmosásnál a „tisztaság” az egész emberben rejtőző tulajdonságra vonatkozik, amelyet a megváltás által szerezhet meg. A lábmosásnál ugyanakkor Krisztus meggyőző bizonyítékát adta annak, hogy megértette Júdás jellemét: „Nem vagytok mindnyájan tiszták!” – mondta tanítványainak.
Ma tartják a nagypénteki szertartást. A világ katolikusai ekkor Krisztus keresztre feszítésére emlékeznek. Nincs hagyományos szentmise, igeliturgiát tartanak, vagyis Isten szenvedő szolgájáról szól az olvasmány és a szentlecke. János evangéliumából olvassák fel a passiót. A mise fontos eleme a kereszthódolat. Évente egyszer a hívek tisztelegnek a feszület előtt. Az igeliturgia sajátossága, hogy csendben ér véget, nem áldja meg a híveket a pap. A nagypénteki szertartást „csonka misének” is neveik.
Ha szigorúan ragaszkodunk a tradíciókhoz, azt mondhatnánk: nagyszombaton – hivatalosan legalábbis – nem lehet liturgiát tartani. Ez a szokás azonban a múlté. A szentmisét elvileg sötétedés után kell tartani, mert ez már – az ősi zsidó szokásoknak megfelelően – vasárnapnak számít. Túlnyomórészt azonban a plébániák nem ragaszkodnak ezekhez az „előírásokhoz”.
A nagyszombati az egyik legbonyolultabb szertartás. Végén következik a körmenet, amikor a hívek Krisztus feltámadását hirdetik a világnak. (Az ezt megelőző szertartás részleteibe nem érdemes belemenni, csupán megjegyezzük, hogy ekkor kerül sor a tűzszentelésre, amely Gaileában már a 8. században szokás volt. A vízszentelés ugyancsak a nagyszombati szertartás része.)
A vatikáni nagyheti szertartás csúcspontja a vasárnapi Urbi et Orbi áldás lesz, amikor XVI. Benedek áldást oszt a városra, tehát Rómára és a világra, sok nyelven mondja el húsvéti üzenetét. Mintegy százezer embert várnak a Szent Péter térre, akik minden bizonnyal szigorú biztonsági intézkedéseken esnek át. A nagyhét eseményeit hétfőn délben a Regina Coeli imádsággal zárja le XVI. Benedek pápa. (Húsvét és pünkösd között vasárnap délben az Úrangyala helyett a Regina Coeli fohászt imádkozzák.) R. T.
Sacher tortát kapott az egyház feje
Április 16-án ünnepli 79. születésnapját XVI. Benedek, aki a tervek szerint vasárnap, a délutáni órákra nyári, Castel Gandolfo-i rezidenciájára utazik. Itt semmiféle hivatalos esemény sem vár rá. A hét folyamán már köszöntötték a pápát: bécsi diákok jókora, zongora alakú Sacher tortával örvendeztették meg. Ez kétszeres örömet is jelenthetett a katolikus egyház fejének: kedvenc időtöltése a zongorázás, na és persze imádja a fent említett édességet…
képalá
Joseph Ratzinger sokkal jobb egészségi- és erőállapotban van, mint elődje Fotó: Reuters
