Instant
Népszabadság * Csákvári Géza * 2006. április 14.
Az izraeli születésű bájos Natalie Portman modellként kezdte karrierjét, majd eljutott egészen Hollywoodig, és Luc Besson Leon a profi című filmjében Jean Reno oldalán megszerezte a világhírnevet. Karrierje azóta is töretlen. Portman a sokat vitatott V mint vérbosszú Londoni premierjén nyilatkozott a Jövő hétnek.
– A világ bulvár sajtóját sokként érte, hogy tavaly Cannes-ban tar kopaszon jelent meg. Most már tudjuk a V mint vérbosszú forgatása miatt.
– Igen, de azóta már növesztem. Nem gondoltam, hogy kilenc hónap alatt ilyen keveset nő.
Mindig is ki akartam próbálni milyen kopaszra nyíratni a fejem egy filmben, mert ott van még az a plusz izgalom, hogy azt a jelenetet semmiképp sem lehet elrontani. Olyan komolyan vette a stáb, mintha az életük múlna rajta.
– Tavaly hosszú időre visszaköltözött Jeruzsálembe. Miért?
– Posztgraduális képzésen vettem részt, s emellett remek alkalom volt, hogy új embereket ismerjek meg. Érdekes, kreatív és szenvedélyes embereket. Bár már nem beszélek jól héberül, megértettük egymást. Az effajta kommunikáció segít a munkában meg a személyiségfejlődésben. Mert ahhoz, hogy eljátssz egy személyiséget, személyiségnek kell lenned.
– Folyamatos munka közben hogy jut erre ideje?
– Azért arra mindig ügyelek, hogy két produkció között legyen egy pár hónap szabad időm. Ilyenkor filmeket nézek, könyveket olvasok. A kortárs amerikai irodalmat kedvelem, a történelmi és az önéletrajzi műveket. Az olvasás nagyon sokat segít abban, hogy jobb színész legyek, mert javítja a képzelőerőt.
– A bulvársajtó szerint Britney Spears-szel bulizik éjjelente.
– Tény hogy ismerjük egymást, háromszor-négyszer beszélgetünk, de az erős túlzás, hogy buli-partnerem lenne, ugyanis ilyen helyre sose mentünk együtt. Még csak barátok sem vagyunk.
– És hogy áll a politikával?
– Tudatos vagyok, de nem politizálok. Izraelben annyi erőszakkal és problémával szembesültem, hogy egyszerűen megcsömörlöttem az egésztől. Hallani sem akarok róla, mert teljesen megváltoztatja az embert. Jelentéktelen dolgok fontossá válnak, ami a legfontosabb lenne, az szorul háttérbe: hogy törődj a barátaiddal, és a szeretteiddel. Sokkal jobb lenne a világ, ha a politika gerjesztette negatív energiák eltűnnének.
– Ha ennyire apolitikus, miért forgatta le Amos Gitai-val tavaly a Freezone című mozit? Ez színtiszta politikai hitvallás.
– Amikor tavaly Jeruzsálemben laktam, láttam, hogy ott senki sem lazsál, mindenkinek két-három állása van. Én sem akartam tétlenül tölteni a szabad időmet ezért mindenképpen akartam filmet forgatni. Amos Gitai volt az, akinek híres munkamódszere inspirált. Egy nővel kellett végigutazom a térséget, és mivel a film nagy része improvizáció – ez volt az első alkalom, hogy saját magamat kellett adnom. Így valóban hitvallás, de inkább emberi, mintsem politikai.
– Kínosan ügyel arra, hogy mindig kulturáltságáról és tanultságáról ismerjék fel. A Közelebb című filmmel viszont szexszimbólummá vált.
– A szexualitás elkerülhetetlen része az emberi természetnek, még akkor is szembesülni kéne vele, ha egy apácát játszanál. Fiatalabb koromban egyetlen szerepemben sem akartam a szexualitás tárgya lenni, mert az rossz hatással lett volna a lelki fejlődésemre. Felnőtt nőként viszont el kell fogadni és kész.
– És mi vonzotta a Star Warsban?
– George Lucasnál szinte csak bluebox-ban kellett szerepelni. Ez nagyon nagy kihívás volt, mert nem csak a figurát, hanem az egész jelenetet, hátteret, környezetet fel kellett magadban építeni. Hasonló szituációban volt a V mint vérbosszúban Hugo Weawing, akinek egy maszk mögé bezárva kellett teljes alakítást nyújtania. Másrészről viszont nagyon kevés trükköt használt a stáb, a robbantásokat sem számítógéppel, hanem óriásmakettek segítségével bonyolították le.
– Ami már csak azért is furcsa, mert a 9/11 és a Londoni robbantások után az olyan forgatókönyvet, mint a V – kukába dobták.
– Igen, de a film célja nem az erőszak ábrázolása, hanem az, hogy kérdéseket vessen föl. Míg a szórakoztatóipar gondolkozásra serkenti az embereket, addig nincs nagy gond.
