Egy könyvbemutató margójára
Réges-régi ígéretemet teljesítem most, amikor papírra vetem ezt a néhány sort. Sok-sok évvel ezelőtt, csetlő-botló, szinte semmit sem tudó, zsidóságát kereső-felfedező zsidóként ültem immár nem első alkalommal, a gyönyörű könyvekkel teli könyvtárszobában…
Megrendelhető könyvek
A hatalmas asztal másik oldalán, szemben velem ült a pár éve Pestre érkezett fiatal Oberlander Báruch rabbi, akit a kérdező kezdő naivságával faggattam.
A kérdések ezúttal az utazással kapcsolatban szóltak. Azon belül is legfőképp arról, hogy ha valaki messze lakik, de mégis vágyik eljutni a zsinagógába Sábeszkor, hogy és miképp tegye? Végigjárva gondolatban az addig tapasztaltakat, a Kanadában élő nagybácsi példáját, aki messze a várostól egy távoli farmról járta útját, vagy a pesti ismerősök példáját, akik inkább kényelemből választottak mást a gyaloglás helyett.
Latolgatva a ma már nagyon naivnak tűnő kérdéseket buszról, villamosról, a Rabbi csak annyit mondott:
„Tudod mit? Én azt mondom neked, menj csak gyalog, az a legjobb.”
Eltűnődtem még sokszor a válaszán, hiszen még kocsival is legalább negyed órányi távolságra van a lakásomtól a legközelebbi zsinagóga, és különben is, mindenhová autóval járok.
Lassan két éve már, hogy Szombatról-Szombatra, megmosolyogva akkori önmagamat, lelkesen, jókedvvel és szívesen indulok a több mint 50 perces útra.
Természetesen gyalog. Hiszen felfedeztem valamit. A Szombat örömét, a pihenés örömét, a gondolatok örömét, melyek elkísérnek az oda és vissza úton. És köztük persze az emlékezés örömét. Az emlékezést a régiekre, a sohasem látott nagyapára, akiről ma már tudom, hogy télen-nyáron, esőben és napsütésben a Somló melletti falucskák közti keskeny dűlőutakon Ő is gyalog járt a somlószöllősi kis imaházba…
Most, hogy megkaptam Báruch legújabb „jótanácsát” Mózes imakönyvét, egy régi történet és az ígéret jutott eszembe.
Az ígéret, melyben megfogadtam egyszer megírom, megköszönöm azokat a régi, kedves egyszerű szavakat. Elmondom neki és talán másnak is, milyen örömteli, csodás dolog az ősök útját járni.
Kezemben a gyönyörű, új könyvvel, mely a legszebb ünnepünk, a hétről-hétre visszatérő Szombat köszöntője, ennél jobb alkalom nem is kínálkozhat.
Olvasva a sok-sok szép tanítást, elmerengve a szebbnél szebb gondolatokban, felfedezve a gyönyörű péntek esti imák ősi dallamait, csak egyet tehetek.
Hálásan köszönöm, Kedves Rabbi!
A Jóisten áldása legyen minden munkádon. Legyen áldott e mostani könyv és a még ezután következők. Legyen áldás minden tanácsodon!
Winkler Miksa
