Népszabadság * Aczél Endre * 2006. április 8.
Mint jósoltuk volt e hasábokon, a lengyel parlament alsóháza – a szejm -, dacára a legnagyobb, kisebbségben kormányzó párt (PiS – Jog és Igazságosság) erőfeszítéseinek, nem volt hajlandó feloszlatni önmagát. Amit persze a PiS akkor is tudott, amikor javaslatát megtette.
Nyilvánvaló volt, hogy a parlamenti küszöb körül táncoló kis pártok – a PiS támogatói – nem kívánnák kitenni magukat ilyen vekzálásnak, merthogy a történet akár azzal is végződhetne, hogy hipp-hopp, kívül találják magukat a törvényhozáson.
Magyarán: a PiS ajánlata arra szólt, hogy „vagy bejöttök egy koalícióba, vagy kimaradtok mindenből”. Ismerős nóta, hogy is ne volna az. A PiS, amikor vállalkozott a kisebbségi kormányzásra, szakított konzervatív-liberális partnerével, a Polgári Platformmal (PO). Választotta helyette az ideológiájától nem idegen, de szeszélyes kis pártokat. Ezekkel együttműködési szerződést is aláírt, egy teljes évre bebetonozta a hatalomban önmagát. Csakhogy. Nehéz úgy kormányozni, ráadásul minden, még független, demokratikus állami szervezetre „rátenyerelni”, hogy közben az ember szakadatlanul az önérvényesítő, önállóságukat védelmező kicsikre figyeljen. Rend kell, mondták a Kaczynski ikrek (az államfő meg a kormánypárt elnöke), és ebből az elhatározásból születik most egy formális koalíció, az Önvédelem biztos, az agrárközép és a radikális jobboldal bizonytalan részvételével.
Nem erről álmodtunk, mondotta Ludwik Dorn miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter – egyike az ikrek leginkább kombattáns segítőinek -, de hát szilárd parlamenti többség hiányában nehéz kormányozni. Nagy fölfedezés. A baj az, hogy az ultrareakciós, újabb rendszerváltozással hivalkodó, kérkedő PiS-t a formális koalíció még szélsőségesebb irányba fogja tolni, egyre távolabb és távolabb – nem óvakodom kimondani – Európától.
Papíron ugyan nincs semmi katasztrófa abban, hogy egy nagy, konzervatív párt (lásd még az osztrák Schüssel néppártját) a szélsőségekkel boltol, de azért egy olyan országban, ahol a katolikus-fundamentalista-antiszemita-euroszkeptikus Radio Maryja tömegeket tud megmozdítani, vannak kétségeim a koalíció által veendő irányt illetően. Hacsak a Kaczynskik és Marcinkiewicz miniszterelnök nem bíznak abban, hogy ugyanúgy marginalizálni tudják majdani partnerüket, partnereiket, ahogyan Schüssel kancellár tette Ausztriában. Ez megtörténhet egyébként, de nem addig, amíg a PiS-miniszterek „otthon” érzik magukat a Radio Maryjában. Schüssel soha nem lépett fel ugyanis Haider rendezvényein.
E ponton előáll az izraeli szindróma. Tessék ne zsidóságban gondolkodni. A fő kérdés a két demokráciában ugyanaz: milyen fokon sikerül semlegesítenie az uralkodó pártnak a koalícióba bekért, nacionalista-populista „testvérpártokat”. Azok tudniillik csak a markukat tudják tartani. A kolosszálisan populista Andrzej Lepper jelenléte a kormányban – miniszterelnök-helyettesként – a lehető legrosszabb üzenet, amit Lengyelország az Európai Uniónak küldeni tud. Az Önvédelem tennivalói között az osztogatáson kívül semmi másnak nincsen helye. A lengyelek pedig ilyesmit nem engedhetnek meg maguknak. Zyta Gilowska pénzügyminiszter – akit a Kaczynskik taktikai okokból csábítottak át a liberális táborból – máris lemondással fenyegetőzött arra az esetre, ha Lepper mellett kéne ülnie a kormányban.
A nap kérdése ezek után az, hogy van-e esély egy másfajta koalícióra? Arra, amire egész Lengyelország 2oo5 szeptemberétől készült, s talán vár is? A Kaczynskik összeborulására a velük egy tőről való (Szolidaritás) konzervatív liberálisokkal, Donald Tusk és Jan Rokita pártjával? Az ugyanis verhetetlenül stabil parlamenti többséget jelentene. Az EU szemében pedig azt, hogy a beáramló, orbitális nagyságú fejlesztési pénzeket egy szilárd és elszámolásra képes, tisztességes politikai alakulat használja el és föl.
