Kortárs Roma Galéria nyílik Budapesten
Népszabadság * Munkatársunktól * 2006. április 8.
Képzeljünk el egy fülkét, amelynek belsejét a romák meghurcolásáról szóló dokumentumokkal tapétázták ki, és amely körül kémcsövek lógnak, a következő használati utasítással: „Végy egy kémcsövet. Lépj be a kis fülkébe. Olvasgasd a falakon lévő cikkeket. Az olvasottak hatására keletkező könnycseppeket gyűjtsd össze az üvegcsékben. A fülkéből kilépve függeszd fel a kémcsövet”.
Balogh Tibor Könnyeső installációját a Műcsarnokban két évvel ezelőtt rendezett Elhallgatott holokauszt című kiállításon láthattuk. Rajta kívül akkor többen is bizonyították, hogy a cigány képzőművészetet már nem csupán harsány és érzelmes színekkel megfestett, naiv vagy autodidakta képek jelentik.
Elsőként 1979-ben rendeztek gyűjteményes cigány képzőművészeti kiállítást. Az érdeklődésre jellemző: ezt a tárlatot egy éven belül 35 csoportos és egyéni bemutató követte. A műveket gyűjtők, külföldi múzeumok is vásárolták, és már akkoriban felvetődött a gondolat: szükség volna egy roma művészeti galériára. Bár azóta több nagyszabású tárlatot rendeztek a roma művészeknek, és jelentős gyűjteményekben, többek között a Nemzeti Galériában és a Néprajzi Múzeumban is helyet kaptak alkotásaik, évtizedek teltek el, míg az ötlet elvánszorgott a megvalósításig.
De elvánszorgott. Bozóki András kulturális miniszter a napokban mutatta be a kulturális tárcához tartozó Magyar Művelődési Intézet szervezetén belül működő Kortárs Roma Galériát, amely a Tüköry utcában található, és a némileg félreértelmezett sajtóhíradásokkal ellentétben még nem nyílt meg. Az első kiállításra talán júniusban kerülhet sor.
Junghaus Tímea művészettörténész, a galéria négytagú szakmai tanácsadó testületének tagja mindenesetre hatalmas előrelépésnek tartja a helyiség átadását. Szerinte valódi jelentősége talán nem is abban rejlik, hogy a roma művészek állandó bemutatkozási lehetőséghez jutottak. Azt mondja: ez nem egy steril, fehér kocka lesz, amelyet csak az színesít majd, amit a szakemberek kicseresznyéznek a roma alkotók munkái közül. Ez a galéria, miközben persze fontos megmutatkozási lehetőséget biztosít nekik, valódi dinamikus, pezsgő tér lesz, olyan társas helyszín, amely múzeumpedagógiai funkciót is vállal, amely lehetőséget ad a roma és a többségi művészek párbeszédére. Amelynek munkatársai segítenek a roma alkotók felkutatásában, a tehetséggondozásban, segítenek áttörni azt a falat, amelyet abból a szűklátókörű gondolatból emeltek nálunk a roma származású festők, grafikusok, szobrászok elé, hogy a hazai művészeti közegben többnyire csak azok kapnak helyet, akik hivatalos képesítéssel rendelkeznek. Olyanok, akik körpecsétes igazolások birtokában gyűjtik a könnycseppeket. (T. Z.)
