Faggyas Sándor, itthon@hetivalasz.hu
Az egyensúlyt abban szeretném megtalálni, hogy mit kell megőrizni, és mit megújítani egyházunkban – mondja Fabiny Tamás teológus, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének múlt szombaton beiktatott fiatal püspöke, aki először a Heti Válasznak beszélt hivatásáról és programjáról.
– Ön képviseli most az evangélikus egyházban a nemzedékváltást?
– Szerencsére nem vagyok egyedül. Remélem, a nemzedékváltás egyúttal szemléletváltást is jelent. Mivel lelkészi munkám mellett a felsőoktatásban és a médiában is sok tapasztalatot szerezhettem, talán a külső rálátással és a stílusváltással hozzájárulhatok a szükséges belső megújuláshoz.
– Nemcsak egyetemi tanárként dolgozott eddig, hanem újságíróként is. Folytatja-e a Duna Televízióban szerkesztői-riporteri munkáját, avagy ez összeférhetetlen a püspöki hivatallal?
– Az ezzel kapcsolatos rendszeres elfoglaltságomat takaréklángra kell helyeznem. Mindenesetre jólesett, hogy a televízió vezetői és a kollégáim jelezték, bármikor jelentkezhetem náluk, ha van jó műsortémám, visszavárnak, és nem csak vallási témában. Már elkezdtük forgatni A forradalom hite című hatrészes filmet, amelyben az egyházak 56-os szerepét, tevékenységét járjuk körül. Ezt már csak becsületből is be kell fejeznem, mert ősszel, az ötvenedik évfordulón tervezi bemutatni a Duna tévé. Egyébként meg minden más munkát alárendelek a püspöki és lelkészi szolgálatomnak.
– „A Szentlélek mindig megőrzi és megújítja az egyházat” – mondta székfoglaló előadásában. Ez püspöki programjának tekinthető?
– Örültem, hogy megtaláltam ezt az idézetet, mert ennél pontosabban és tömörebben nem tudnám megfogalmazni a feladatomat: conservando et renovando. Püspökként arra szeretnék figyelni, az egyensúlyt abban megtalálni, hogy mi az, amit érdemes megőrizni, és mit kell megújítani egyházunkban.
– Mint évtizedes tapasztalattal rendelkező televíziós szerkesztő, riporter, osztja-e azt a gyakran megfogalmazódó kritikát, hogy az egyházi emberek nem tudnak megfelelően élni a média lehetőségeivel, ezért hát lemaradtak az emberek figyelméért és érdeklődéséért folyó kommunikációs versenyben?
– Elsősorban lelkésznek tartom magam. De vallom: fokozottan törekedni kell rá, hogy jelen legyünk a média világában, hiszen az „információs társadalomban” az emberek többségét a rádión, a tévén és az interneten, elektronikus levelezésen keresztül lehet elérni. A hívő embereknek és az egyházi szolgálatot végzőknek nem szabad idegenkedniük az új kommunikációs formáktól, sem a hírversenytől. Lehet, hogy sokan meglepődnek, de Jézus volt az első igazi médiaszemélyiség. Azt mondta a tanítványainak, hogy amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek. Vagy gondoljunk arra az „újítására”, hogy ha sok emberhez akart szólni, felment a hegyre, ahonnan mindenki hallhatta. A kommunikációs szakembereknek érdemes tanulmányozni Jézus beszélgetéseit, peripatetikus módszerét vagy a példázatokban való tanítását, amellyel a tévé feltalálása előtt csaknem kétezer évvel vizualizálta, láthatóvá tette a mondanivalóját, ami sokkal hatásosabb volt, mint ha absztrakt módon tanított volna. Amikor Luther kiszögezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujának külső oldalára, ő is megújította kora médiáját. A reformáció kiválóan alkalmazta a korszerű és hatásos kommunikációs eszközöket – a bibliafordítástól és a könyvnyomtatástól kezdve a közös éneklésen és a nyilvános prédikáción át a szóbeli és írásbeli hitvitákig.
– És ma hogyan kommunikálnak az egyházak?
– Ma nagy lemaradásban vagyunk…
– A hitük vagy a hangjuk gyenge?
– A szocializmus négy évtizedének nehéz öröksége ebben is megmutatkozik. Legalább egy, de inkább két generációt beszorítottak a templom falai közé, az egyházi emberek és a világi hívők sem kaptak lehetőséget a szabad közéleti szereplésre, nem tanulhatták meg a társadalmi kommunikáció új formáit, műfajait. Hiányoznak a szakemberek és az anyagi eszközök is a korszerű, versenyképes egyházi média kiépítéséhez. A két éve megalakított Protestáns Újságírók Szövetsége mindenesetre sokat tehet azért – az egyházi és a világi sajtóban dolgozó protestáns értékrendű újságírók kapcsolatainak erősítése és aktívabb szerepvállalása révén -, hogy a hívő és nem hívő, jóakaratú emberek jobban megismerjék egymást, képesek legyenek a párbeszédre és az együttműködésre a társadalmi élet legkülönbözőbb területein.
– A baloldali politikusok és a domináns média részéről újra és újra az a vád éri a történelmi felekezeteket, hogy politizálnak, és a jobboldali pártokat támogatják.
– Egyházunk több száz éves hagyományai alapján és saját lelkiismeretemre is hallgatva azt mondom, hogy a Krisztus-követő emberek felelősséget éreznek és vállalnak embertársaikért, közösségeikért, a hazájukért, tehát ebben az értelemben helyes, hogy politizálnak. De nem veszünk részt a pártpolitikában. Ugyanakkor párbeszédet folytatunk a nem szélsőséges politikai szervezetekkel, és megvizsgáljuk, mely pártok programja és tényleges politikája áll közelebb az általunk vallott örök értékekhez és társadalmi szerepvállalásunkhoz. A jelenlegi kormánykoalícióval azért is rosszabb a viszonyunk, mint az előzővel volt, mert az évenkénti költségvetési vita során ismételten diszkriminatív pénzügyi megszorításokat szenvednek el közszolgálatot ellátó egyházi intézményeink. Mindamellett úgy tapasztalom, hogy híveink között több a baloldali érzelmű annál, mint amennyit egyházunk vezetősége feltételez. Tartoznak hozzánk szocialisták, liberálisok is, de ez önmagában nem jelenthet problémát, hiszen mi Jézus parancsának engedelmeskedve minden embernek hirdetjük az evangéliumot.
– Az sem aggályos, hogy Donáth László evangélikus lelkész több mint tíz éve az MSZP országgyűlési képviselője? Nem gondoltak arra, hogy a katolikus és a református egyház álláspontjához és gyakorlatához hasonlóan választás elé állítják őt?
– Az evangélikus egyházban e tekintetben nagyobb a szabadság. Korábban egyébként a reformátusoknál is megengedett volt a lelkészek politikai szerepvállalása, de ők nemrég egyházkormányzói szinten egységesen kimondták az összeférhetetlenséget. Vagy a lelkészi, vagy a pártpolitikusi, képviselői hivatásról kell lemondani, mert „nem szolgálhattok két úrnak”. Szerintem is ezt a református modellt kellene követnünk. Nálunk ma az a gyakorlat, hogy a gyülekezet presbitériuma döntheti el, megengedi-e a lelkésznek a politikai szerepvállalást, vagy nem.
– Talán nem is az irritál sok vallásos embert, hogy egy lelkész országgyűlési képviselőként dolgozik. Donáth László azonban több ízben kifejezetten a keresztény egyházakkal szemben lépett fel. Például amikor az SZDSZ-es irányítású Oktatási Minisztérium előtt sok hívő tanár, szülő és diák az egyházi iskolák védelmében tüntetett, a palesztin gyerekeket az izraeli tankok elé kihajtó muszlim fundamentalistákhoz hasonlította őket. Azon is sokan megrökönyödtek, amikor tavaly a Sziget Fesztiválon javasolta az egyház fogalom megváltoztatását a törvényekben, mert szerinte a megnevezés elavult.
– Úgy gondolom, az egyházi szabadságba és sokszínűségbe sok minden belefér – a politikai és stílusbeli különbség is -, de nem minden! Teológiai és etikai alapkérdésekben nem lehetünk engedékenyek. Ezért az egyházi vezetés többször megkérte már, hogy amikor politikai és erkölcsi tartalmú kérdésekben nyilatkozik, azt politikusi vagy magánvéleményként tegye, és ne evangélikus lelkészi minőségében. Püspökként szeretném elérni, hogy olyan egyházi fórumokat vagy intézményeket hozzunk létre – a reformátusokhoz hasonlóan -, amelyek az ilyen vitás ügyeket az egész egyházra általános érvénnyel el tudják rendezni. Mindenesetre egyetlen lelkész alapján nem lehet megítélni az egész egyházat.
FABINY TAMÁS EVANGÉLIKUS PÜSPÖK
1959-ben született Budapesten. 1982-ben szerzett diplomát az Evangélikus Teológiai Akadémián. 1982-től lelkész a Siófok-Kötcse-Balatonszárszó társgyülekezetben, majd Kőbányán. 1996-tól vallási műsorokat szerkeszt a Duna Televízióban. 1998-ban teológiai doktorátust szerzett az erlangeni egyetemen. 1989 óta tanít az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, jelenleg egyetemi tanár, az újszövetségi tanszék vezetője. Alapító tagja és alelnöke a Protestáns Újságírók Szövetségének, a Magyar Akkreditációs Bizottságban a hit- és vallástudományi bizottság elnöke. 2005 decemberében megválasztották a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökének.
