Forrás: Népszava

A kölykös mosolya, a nyitottsága, az őszintesége, a barátságos személyisége teszi talán, hogy alig hihető: tényleg hatvan éves Koltai Lajos. Sőt, el is múlt tegnap. Az ország nyilvánossága a Sorstalanság című film rendezőjeként jegyezte meg a nevét, mert az operatőri teljesítményt, elég hálátlanul, rendszerint csak kivételes alkalmakkor jegyzi első helyen a közvélemény. Koltai esetében erre is adódott jópár ünnepi pillanat a szakmai sikerekben dús pályáján, ráadásul nemzetközi visszhanggal megerősítve. Ő máig az egyetlen itthon élő magyar operatőr, aki eljutott „saját jogon” az Oscar-jelölésig. Igaz, hogy az olasz Giuseppe Tornatore rendezésében fotografált Malenával (2001), de ez mit sem változtat a dicsőségen. Ahogy az olasz mester két filmjéért kétszer is megkapta a David di Donatello-díjat, a legjobb fényképezésért odaítélt legnagyobb olasz elismerést, nyert Európa Filmdíjat is, hogy csak a nemzetközi szakma elismeréseit említsük. Amatőrfilmesként szeretett bele a kamerával teremthető világ csodájába, a főiskola után hamarosan az új hazai operatőr-nemzedék egyik legkiválóbb képviselőjeként olyan filmeket fényképezett, mint a Déryné, hol van?, Veri az ördög a feleségét, Angi Vera, Ajándék ez a nap, Megáll az idő, és a Bizalom óta az összes Szabó István-filmet, köztük az Oscar-díjas Mephistót, a Hanussent, a Redl ezredest. A nyolcvanas évek végétől egyre többet hívják külföldre, forgatott Amerikában és Európában egyaránt. Azt mondják róla, a fény festője. De többet tud, mint fénnyel festeni. A lélek legbelsőbb rezdülését tudja odavarázsolni a képre. B.É.