Koltai Lajos Kossuth-díjas operatőr 60 éves
Népszabadság * Csákvári Géza * 2006. április 3.
„Operatőr – ez a szó nem fedi azt a tevékenységet, amit űzünk. Ha úgy tetszik: elsődleges filmcsinálók vagyunk. Hiszen amíg nem születik meg a kép – nincs film” – mondta egyszer Koltai Lajos. A kép kulcsszó életében, mert „a mondanivaló és a gondolat a képen keresztül születik meg”.
Bejárta a világot, de szíve Óbudához köti: házuk a Kenyeres utca-San Marco utca sarkán állt. Rádiósként is ismert édesapja becézte Sutyinak – „Te kis sutyerák…” -, később ráragadt ez a név. Édesanyja Hufnágel lány volt – egyik testvérét ráadásul Pistinek hívták -, aki hetven éven keresztül, haláláig varrt. „Tégy csodát!”, kérték tőle a kuncsaftok, mert zseniálisan tudott átalakítani többgenerációs ruhákat. Ugyanezt mondta Koltai Lajosnak Giuseppe Tornatore, a kiállhatatlan és szigorú munkastílusáról ismert olasz rendező, Az óceánjáró zongorista legendája és a Maléna forgatásán. És ő csodát tett, Oscarra jelölték érte. De nem ő az egyetlen, akivel Koltai dolgozott: Maár Gyula, András Ferenc, Gábor Pál, Gothár Péter és Szabó István, akihez több évtizedes barátság fűzi. „Szabó István mindennél és mindenkinél előbbre való” – mondta korábban, és mai napig hű maradt kijelentéséhez. Ha barátja filmet készült forgatni, mindig rendelkezésére állt: huszonhét év alatt tizenhárom alkalommal.
Pedig gyermekkorában még a kamera másik oldaláról álmodozott. Sokáig színész akart lenni, de rájött, a szövegnél sokkal jobban érdeklik a képek. Mestere, a legendás Illés György mindig ügyelt arra, hogy a legtermékenyebbnek ígérkező utat járja. Fényképezési stílusa a fény különböző hatásainak játékán alapul. Amerikában is felfigyeltek arra, amit csak ő tud: ahogy ő maga megfogalmazta, arra a furcsa meleg szemléletre; hogy szeretettel nézi az embereket. A rendszerváltás zavaros időszakában tárt karokkal várták Hollywoodban, el is vállalt több feladatot, de végül inkább hazatért, a megszokott fények közé. Rájött, hogy az nem az ő világa, és nem viszi előre ott semmi.
Szenvedélye, a rendezés is több évtizedes múltra nyúlik vissza. Már 1982-ben szerette volna megfilmesíteni Fejes Endre Szerelemtől bolond éjszakán című regényét. A vágyálom csak tavaly vált valóra: Kertész Imre Nobel-díjas művét, a Sorstalanságot adaptálta a vászonra. A kiemelt költségvetéssel készült szuperprodukciót csak Magyarországon több mint 450 ezren látták. Következő rendezésével visszatér a tengerentúlra. Ismét nekivág a világnak.
